ZERKOWITZ PÉTER

 

A Második Világháború utolsó éveiben testvéremmel Oszkárral részvettünk a szervezett elenállásban (késöbb ezt ellenállási mozgalomnak hívták), az emberek és a föváros mentésében. 1944-ben katonai szolgálatra hívtak be és így folytattam tevékenységemet. Valamelyik elfogott társunk vallatása révén jutott a Náczi gépezet a nyomunkra. Engem 1944 november 21.-én, bátyámat egy pár nappal késöbb tartoztattak le. Decemberben Sopronköhidára kerültünk ahol a hadbíróság engem életfogytiglani, bátyámat 15 évi szabadságvesztésre ítélt. Amikor az orosz front Sopront megközelítette, az összes politikai foglyot gyalogmenetben elindították Németországba. Bajorországban ért el minket az amerikai hadsereg, és kiszabadítottak. Hazatérésünk után érdemeink elismeréséül mindketten megkaptuk a Magyar Szabadság Érdemrend ezüst fokozatát, engem pedig tartalékos örnaggyá léptettek elö. A megtisztelés csak rövid ideig tartott, 1947. június 7.-én éjjel Oszkárt elvitte az AVH és mint amerikai kémet, átadták az orosz parancsnokságnak. Ezen az éjszakán engem nem találtak meg, mert elövigyázatosságból nem tartózkodtam otthon. Oszkárt az oroszok bíróság elé állították (Baden bei Wien), 25 évre elítélték, a szibériai Irkutzk melletti Gulag táborba vitték ahol 1948 elején valamilyen ragályos betegségben (valószínüleg vérhasban) meghalt. Én, amerikai közremüködéssel, ládában Ausztrián át, el tudtam menekülni és azóta Amerikában élek. Pistáról (Dr. Zerkowitz Istvánról) is van egy háborús epizódom. 1944-ben öt is behívták mint póttartalékost. Fegyverzetül kapott két kézigránátot is. Ezeket az elsö adandó alkalommal elhozta nekünk, hogy ezzel is segítse szervezetünket.

Unokatestvéreim közül Dokival(Dr. Balog János) voltam igazi barátságban. A róla irt nekrológhoz annyit tennék hozzá, hogy életfilozófiája a fit kondició volt. Azt vallotta, hogy fit kondicióban kell meghalni, és az élet öt igazolta, iróasztalánál ülve találták holtan, miközben a bal keze a jobb pulzusán volt.

Szüleimröl, és a család borhoz füzödö kapcsolatáról azt tudom elmondani, hogy a nagyapám Zerkowitz Albert nevéhez füzödik a család borászati multja. Keszthelyen és Badacsonyban borász körökben ö ismert szaktekintély volt. Nagykanizsán borüzlete volt, amelyet halála után atyám Oszkár és bátyja Lajos vezetett. Az 1900-as évek elején atyám eladta tulajdonrészét Lajosnak és Budapestre költözött. It folytatta borkereskedelemmel kapcsolatos tevékenységét. Üzletet nyitott, és Budafokon is megvett két nagy sziklapincét, ezek közül az egyik véletlen folytán nem került államosításra és jelenleg is a család tulajdonában van. Tevékenységét külföldre is kiterjesztette, exportált bort Ausztriába, Svájba, söt ha ott rossz volt a termés Franciaországba is. Állandó képviselöje volt Fiuméban is. A szakma tevékenysége elismeréseként a borbizományosok egyesülete elnökévé válsztotta.

A család a borkereskedelmen kivül ingatlanbefektetésekkel is foglakozott. Budapesten három híres épület volt a tulajdonában, a két Klotild palota (az Erzsébet hid pesti hidföjén) és a Haas palota (A fováros egyik legnagyszerübb magánépülete a Haas Fülöp és fiai hirneves szönyegczég által építetett palota volt, amely a Gizella- téren (Vörösmarthy téren) a Vigadó hátamögött állt és amely a II. Világháború alatt kiégett. Helyére a Filharmonia épület épült, amelyet most fognak majd lebontani).

 

A család 1918-ban vette meg a Haas palotát, ettöl kezdve itt laktak irodáikat is ide költöztették, így Zerkowitz Zsigmond dr. irodája is itt volt, aki atyám testvére és a család ügyvédje volt.

 

A család kanizsai ága is elkötelezte magát a zenének, atyám, mint Pista (Dr. Zerkovitz István), csellista volt, Lajos kitünöen zongorázott