Zerkowitz Albert és Schwarz Johanna

 

A családnak hét gyermeke született, névszerint:

Lajos, Imre Dr., Helén, Oszkár, Teréz, Zsiga, Zsigmond

 

Édesatyám Zerkowitz Albert 1823. körül született Nagykanizsán. Szüleim Veszprémben 1864. December 27.-én léptek házasságra. Édesanyám Schwarz Johanna, Schwarz Henrik várpalotai, majd veszprémi, becsületességérõl híres jómódú áru kereskedõ leánya, Veszprém-megyei Várpalota községben született és Nagykanizsán 1897. február 7.-én 50 éves korában halt el. Határtalan szívjósága és önzetlensége voltak jellemének fõ vonásai. Rendkívül szelíd, jó kedélyû nõ volt. Életét családjáért önmegtagadással folytatott fáradozásban töltötte. Egészséges erõs, az utolsó években túlságosan korpulens volt. Nem emlékszem, hogy valaha ágyban fekvõ beteg lett volna. (Dr. Zerkowitz Imre)

 

ZERKOWITZ ALBERT és NAGYKANIZSA R. T. VÁROS

1898

Zalamegye legnagyobb városának Nagykanizsának múltja a honfoglalástól követhetõ napjainkig. 1898-ban a "Magyarország és a Nagyvilág" reprezentativ ország bemutató sorozatban Nagykanizsáról jelent meg korabeli helyzetkép. Ebben az idõben a Trieszt, Fiume irányában folytatott kereskedelem már több mint százéves múltra tekintett vissza, és Nagykanizsát Alsó-Pannonia kereskedelmi gócpontjának nevezték. Utcái kövezettek, épületei a modern igények alapján épültek és gördövényi szõlõhegyen telepített szõlészete Európa hírû volt. Ez a szõlészet a kanizsai Zerkowitzok munkáját dicséri. A 30.000 akós borkészlettel rendelkezõ szõlészet, a Zerkowitz-féle bor-nagykereskedõ cég, melynek tagjai Albert, Lajos és Oszkár volt, egyike a legrégebbieknek. Még a szabadságharc elõtt, 1842-ben alapították. 38.000 négyszögméternyi területen állnak a cég épületei, ahonnan Ausztria-Magyarország területén kívül Amerikába, Franciaországba, Németországba, Svájcba, Belgiumba és Hollandiában exportálnak borokat. A cég tagjai közül Albert a legidõsebb, aki egyéni kiváló tulajdonságai révén is elõkelõ poziciót foglalt el Kanizsa kör és társadalmi életében. Mint nagymûveltségû és humánus érzésû ember, pártfogója volt a kultúrális törekvéseknek és gyámolitója volt a segélyre szorulóknak. Érdemei önmagukért beszélnek, a polgárság körében nagy tisztelet és nagyrabecsülés övezi.