|
|
|
|
ZERKOVITZ Rezsõ RUDOLF és családja
ZERKOVITZ (Rezsõ) Rudolf 1878. Január 3-án született Szegeden (HUN) és 1950 január 6-án halt meg a Békés megyei Csorváson (HUN), 72 éves korában.
Házasságot kötött 1907 február 2.-án, felesége Décsi BORBÉLY Edit, aki Décsi Borbély Vidor és Singer Hennings Mária gyermekeként 1886. január 1.-én született Budapesten és 1938. március 3.-án 52 éves korában halt meg Budapesten (HUN).
Gyermekük Dr. ZERKOVITZ István,
1910. február 8-án született Aradon.
Amikor Aradon városatyának választották a következő életrajzi méltatás jelent meg róla:
Amikor Zerkovitz Rudolf Aradra került és megismerkedett a helyi intelligenciával, az elso találkozásnál azt kérdezték tole:
Ön írja azokat a híres Zerkovitz kuplékat? Nem! -- volt rá a felelet.
Akkor talán Ön írta az amerikai kivándorlások-ról szóló közgazdasági tanulmányokat?
Faggatták tovább. - Nem ! - felelte a Hegyaljai motoros vasút vezérigazgatója, - csak Zerkovitz Rudolf vagyok.
Azok, akik Aradot az unszolid gazdasági és társadalmi életű városok közé sorozták, azt a megjegyzést tették Zerkovitz Rudolfra: - Nem maradhat itt 
egy fél esztendeig se, mert túlságosan szolid ember; nem fogják itt észrevenni. - Fölösleges külön rámutatnunk, hogy igenis, észrevették Zerkovitz Rudolfot. Bizonyság rá, hogy három évi itt-müködése után a polgárság szép bizalmának s megbecsülésének adta jelét akkor, amikor városatyának választotta. Ugyanis, hamarosan kiderült, hogy azok, akik őt a zeneszerző Zerkovitz-cal és a gazdasági szakcikkeket író Zerkovitz-cal összetévesztették, azok nem sokat csalódtak. A zenei élet ismert szereploje ő, mert nem egy sikerült, értékes és nívós szerzeménye forog közkézen a zongorás úri szobákban s zenekultúránk még sokat várhat tole. A zeneirodalommal ugyanis szívesen foglalkozik, s képességei arra predesztinálják, hogy nagyobb zenemuveket is alkosson. A közgazdasági világ tartalmas alakjai között is mindig ott látható ő. A vasúti technika minden ágát, de különösen a vasútépítést szolgálja nagy ambícióval. Az öt világrész egyik legbámulatosabb vasútjának, a bosznia-hercegovinai keskenyvágányú vasútnak építésénél dogozott éveken át.
Mielott az Arad-hegyaljai vasút igazgatását átvette, a gyulavidéki vasútnak volt lelkiismeretes vezetoje, igazgatója. A hegyaljai motorosnak olyan kellemetlen konjunktúrák között jutott az élére, hogy erejének megfeszítésével s egész tudásának kimerítésével tudta csak akcióképessé tenni. Sot rövid néhány év alatt olyan nívóra fejlesztette ezt a nemrég bizonytalan muködésu közlekedési eszközt, hogy annak segélyével a Hegyalja is bámulatos haladást produkálhat. A város forgalmának nagy szolgálatára van a Hegyaljai vasút, melyet ma már villamos áram vezet. A vasút villamosításának nagy horderejű munkája szintén Zerkovitz Rudolf nevéhez fűződik, kinek nagy szaktudása európai intelligenciája és széles látóköre egyre modernebbé és tökéletesebbé teszi a vasút vállalatot, melynek élén áll. Zerkovitz Rudolf mélyen járó mérnöki tudását és a külföldön szerzett gazdag tapasztalatait Arad városától sem vonja meg.
Született 1878. január 3-án, Szegeden. Elemi iskoláit Szegeden, a gymnasiumot Budapesten végezte. 1900-ban kitünõ minõsítéssel gépészmérnöki diplomátját szerzett, ugyanazon évben a műegyetem szövészeti tanszékén, mint segéd muködött, 19001. év közepétől miniszteri ösztöndíjjal a Rózsahegyi magyar textilgyár üzemvezetoje volt. 1902. év tavaszán, már mint építés vezeto, a Serajevo határszéli vasút építkezésnél muködött. 1905. év végén befejezvén ottani munkáját, újabb tanulmányútra ment, honnan hazatérve, 1906. február havában dr. Fábry Sándor Békésmegye akkori alispánjának megivására. átvette a Gyulavidéki helyiérdeku vasút építését. Idoközben a vasút vezérigazgatójává választván meg, ahol 1907. július haváig muködött, amikor is az Arad-Hegyaljai helyérdeku Motoros Vasút Rt. részérol megivást kapott a vasút vezérigazgatói székére és ezt a pozíciót töltötte be az Elsõ Világháború végéig.
- Arad kulturális életének istápolója és részese. A zeneirodalom mellett a tollat nagy hozzáértéssel kezeli. Számtalan közigazgatási, politikai és szakcikket irt a fovárosi és helyi lapokban. Az aradi tozsdének tanácsosa, az aradi Kereskedelmi és iparkamara levelezo tagja, a Marta-gyár felügyelobizottsági tagja. Megemlítjük még, hogy többek felkérésére elvállalta a munkapárt titkári tisztségét. A negyedik kerület polgársága küldte a törvényhatóságba."
A vasútról amely nem régen még működött, 1937-ben egy Nagyváradi napló cikk így emlékezett meg.
Az Első Világháború alatt tanúsított helytállásáért József Fõhercegtõl a Vörös Kereszt érdemérmet kapta.
Az I. Világháború után a román hatóságok nemkívánatos
személynek nyilvánították, 1919-ben családjával
menekülnie kellett Aradról (Batthyányi u 10.), A háború
utáni rendezetlen körülmények miatt a család
egy ideig Szegeden maradt, majd mikor rendezõdött helyzete és
állást kapott, feljöttek Budapestre a IV., Váci utca
9-be. Az akkori gazdasági válság korlátozott lehetõségei
mellett több helyen dolgozott. 1925-ben került a FÕBUS Villamos
Részvénytársasághoz, melynek Zipernovszky Károly
mellett, nyugdíjazásáig társ igazgatója volt.
A harmincas években a Vilma királynõ út 50-ben laktak.
Egy Budapestrõl irt amerikai újságcikk (Prior to World
War II, he lived in a castle Budapesten (HUN), és was well known for
his elegant lifestyle.) megjegyzéssel említi. Felesége
halála után a Mérleg u. 12-ben bérelt lakást
a FÕBUSZ-hoz közel. A Náci megszállás alatt
rejtõznie kellett. A háború után agyvérzést
kapott, félig bénultan egy ideig még bejárt dolgozni,
majd 1948 nyarán Csorvásra költözött, ahol nem
sokkal késõbb 1950 Január 6.-án meghalt. Sírja
a Csorvási Õreg Temetõben található.
Bár a Zerkowitz õsök közül többnél jelentkezett zenei tehetség, Rudolf és testvéreinek zenei elkötelezettsége kédesanyjuk, Princz Janka nevelésének volt az eredménye. Princz Janka miután Goldmark Károlynál megszerezte zenei diplomáját fiatal lányként visszament Szegedre, ott férjhez ment a szintén Óbudáról odaköltözött Jónáshoz, majd Nõnevelõ Intézetet nyitott és mûködtetett Szegeden az Oskola utcában. Minden gyerekük (Béla kivételével) akadémia szintû zenei képzettséggel rendelkezett. Rudolf is már több hangszeren játszott és mindent tudott a zenetudományról amikor visszajött Pestre a Technikus Egyetemre. Rögtön bekapcsolódott az egyetem zenei életébe, még elsõéves egyetemista volt, amikor 1896-ban kezdeményezte és megalapította a máig is mûködõ Budapesti Mûszaki Egyetemi "Technikus zenekart" és elsõ karmestere is volt.
A zenekarral kapcsolatos weboldalak:
Az indulás egyik sikeres hangversenyéről 1899-ben az Ország-Világ számolt be.
Egész életében, nem hivatásból,
de kedvtelésbõl és elkötelezettségbõl
megmaradt kapcsolata a zenéhez. Mint zeneszerzõ is maradandót
alkotott. Sokat segített öccsének Bélának és
fiának István Dr.-nak. A családban fennmaradt róla
az a történet, hogy Samu bátyját, aki akkortályt
az opera igazgatójának Goldmark Károlynak a titkára
volt, karácsonyi ajándékként egy opera partitúrával
lepte meg, melynek sorsáról sajnos nincs tudomásunk.
Az ország iparának, mezőgazdaságának és közlekedésének fejlesztésére helyi kezdeményezésre épült HÉV szakaszok idővel átkerültek a MÁV gondozásába és szárnyvonalakként működtek. Sajnos mind a három HÉV szakasz
Bosznia és Hercegovina keskenyvágányú vasút
Gyulavidéki keskenyvágányú vasút és az
Arad-Hegyaljai keskenyvágányú vasút
melynek építésében és üzemeltetésében Rudolf résztvett, az I. Világháború után területileg már nem tartozott Magyarországhoz. A tulajdonos részvénytársoságok megszüntek, a környék gazdasági életéhez kapcsolódó feladatuk megszünt vagy megváltozott, egy-két felújított mozdony vagy kocsi múzeumban vagy kiállítási tárgyként illetve sinszakaszok és póznák még megtalálhatók. Ipartörténeti érdekességként csupán ez maradt az utókornak.