Dr. Zerkowitz Imre és Hirschfeld Helén családja

Házasságukból négy gyermek született:

Johanna, András Dr., ifj. Albert, ifj. Imre.

Dr. Zerkowitz Imre felesége, Helén imakönyvébe beírta Imre elmondása alapján a Zerkowitz család és szûkebb körben saját családi adatait. Ez sok - a Zerkowitz családdal kapcsolatos - korábbi elképzelést helyreigazított.

Imre és Helén a Zerkowitz Család történetérõl a következõket rögzítette:

Hagyományaink: Családom Porosz-Sziléziából ered, állítólag egyik õsöm a XVI. században V. Károly német-romai császárnak tett szolgálatai fejében /hajóján mentette ki egy nagy tengeri viharból/ Zerkow /Zerkowitz/ falut és nemességet kapott. Atyai részrõl a Kohen zsidó törzsbõl származunk.

A XVIII. Század végén dédapám Óbudán élt, de nagyapám a második Lõw a XIX. Század elején Zalamegye, Nagykanizsa polgárai között szerepelt, itt dohány és borkereskedést ûzött, puritán becsületességérõl volt híres. Nagykanizsán magas korban hunyt el. 1811-ben alapította üzletét.

Édesatyám Zerkowitz Albert 1823. körül született Nagykanizsán. Szüleim Veszprémben 1864. December 27.-én léptek házasságra. Édesanyám Schwarz Johanna, Schwarz Henrik várpalotai, majd veszprémi, becsületességérõl híres jómódú áru kereskedõ leánya, Veszprém-megyei Várpalota községben született és Nagykanizsán 1897. február 7.-én 50 éves korában halt el. Határtalan szívjósága és önzetlensége voltak jellemének fõ vonásai. Rendkívül szelíd, jó kedélyû nõ volt. Életét családjáért önmegtagadással folytatott fáradozásban töltötte. Egészséges erõs, az utolsó években túlságosan korpulens volt. Nem emlékszem, hogy valaha ágyban fekvõ beteg lett volna. Halálának okát az orvosok pontosan meg nem állapíthatták. Állítólag részleges agyszélütés, mások szerint az influenza betegségnek egyik különleges alakja okozta korai elhunytát. Betegsége fõfájással kezdõdött, 7 napra féloldali bénulás (szélütés) lépett fel, amelyet mindkén szemén teljes vakság váltott fel, amely már szûnõfélben volt, amikor 35 napi kínos szenvedés után /erõs hasgörcsei voltak/ tüdõgyulladás /pnemmonia hypostatica/ vetett véget tiszta életének. Azért jegyzem fel ily pontosan betegségének körülményeit, mivel szegény jó anyámtól hallottam, hogy az õ anyja /szül: Goldschmidt Teréz/ is hasonló betegségben és korban halt meg. Idõsebb nõvérei jó egészségben jelenleg is élnek.
Én születtem Nagy Kanizsán 1867. dec. 2.-én, bátyám Lajos 1965. dec. 9.-én, Oszkár öcsém 1870. jul. 24.-én, Teréz húgom 1872. okt. 22.-én, Zsiga öcsém a legfiatalabb 1880. jan. 2.-án. Egy Zsiga nevû öcsém és Ilona nevû húgom csecsemõkorukban haltak el.
Házasságkötésünk napja1899 febr. 12. Pécsett. Nõm Hirschfeld Helén /Ilona/ született Pécsett 1880. január 27.-én.
Feleségem családjáról adataim: atyai dédnagyatyja /Kohenita/ hagyomány szerint Baranya megyében valószínûleg Bonyhádon jómódú gyapjúkereskedõ volt. Nagyapja Hirschfeld Leopold Bonyhádon, majd Pécsett sörfõzõ volt, 94 évesen végelgyengülésben halt el. Édesatyja Hirschfeld Samu 1844. évben Bonyhádon született.
Feleségem édesanyja, született Schwarz Katalin, Schwarz Vilmos zágrábi szállítmányozó üzlet tulajdonos lánya /RebArmin Schwarz hajdan Nagy Kanizsai elõimádkozó unokája/ 1861. szept. 10.-én született Zágrádban. Anyai részrõl Deutsek zágrábi kereskedõ unokája, anyai nagyanyja magas korban halt el, rendkívüli eszességérõl volt ismeretes. Édesanyja - tehát feleségem nagyanyja 42 éves korában nõi bajban halt el. 15 gyermeket szült, akik közül ma 13 van életben, 2 csecsemõkorban halt el. Anyósom 8 gyermeket szült /valamennyi lány/ akik közül 5-en ragályos gyermekbetegségben, zsenge korban hunytak el.
Feleségem testvérei: Irén, született 1890. okt. 17.-én, Margit ma 6 éves, született 1894. november 1.-én.

Budapesten 1901. március 18.-án.

Dr. Zerkowitz Imre és Dr. Zerkowitz Imréné szül Hirschfeld Helén

Hannuskánk született 1899. évi november hó 20.-án délben 1 órakor Budapesten /V. ker. Akadémia utca 14. I. emelet/. Megboldogult édesanyám emlékére a Johanna nevet kapta /ezen kívül Clementina Helénem nagyanyja után/ és Erzsébet névre anyakönyveztük.

Hannuskánk ! Édes kis lányunk! Szülõid tiszta boldogságban és leírhatatlan örömmel várták megérkezted. Minden reményünk és óhajtásunk oda irányul, hogy élted útján továbbra is csak öröm és boldogság kísérjen téged.
Aki kötelességeit jól felismeri, és minden körülmények között híven teljesíti, a legbiztosabb alapját veti meg örömének és boldogságának. Tartsd ezt szemed elõtt édes kis lányunk, és meglátod, az Isten megsegít.

Budapesten 1901. március 18.-án

Dr. Zerkowitz Imre és Dr. Zerkowitz Imréné szül Hirschfeld Helén

Andor /Bandi/ fiunk született 1900. évi november hó 18.-án.

Kedves fiam! Az amit életemben tanultam, tapasztaltam, velem együtt a sírba száll. Mindebbõl nektek mi hasznotok sem lesz. De ha megérted és megszívleled minden életkörülmények között szem elõtt tartod azt az életelvet, melyet minden tapasztalataim végeredményeként a férfiúnak jelmondatára szabok, úgy az én küzdelmeimnek és csalódásaimnak hasznát fogod látni. E jelmondat:

"Nihil rerum mortalium tam instabile ac fluxum est quam fama potentiae non sua vi nixa[e]. "

Budapesten 1901. november 20.-án

Dr. Zerkowitz Imre és Dr. Zerkowitz Imréné szül Hirschfeld Helén

Zerkowitz Imre, anyai nagyapám. Csecsemõ- és kisdedkoromban ismételten lejött Aradra. A fényképek és a levelezés tanúsága szerint. Kisgyermekként a nyarak nagy részét Nagyapánál töltöttem Zugligetben. Nagyanyám korán távozott el.
A "telek", ezt a nevet használtuk a 2000 fát számláló gyümölcsös megmaradt részének jelölésére, mindannyiunk kedvelt életterét jelentette. A hosszú kerti asztal egyik végén szokott ülni Nagypapa, engem térdére ültetett. Megkopogtatott néhány almát és megmutatta, hogyan tudhatjuk meg belül jó-e vagy hibás.
Elsõ unokája voltam. A Fiúk akkor még nõtlenek. Nagypapa kényeztetett, tanított. Tõle tudtam meg, hogy a citrom kockacukorra cseppentett leve nem csak jóízû, hanem egészséges is. Lovagoltam a Dunán és a Tiszán is, 2-3 éves koromban. A két komondor, anya és leánya, barátságos volt, mint a ZUGLIGET minden zuga. Virgonc volt a mellettük aprónak tûnõ koromfekete terelõpuli. Sajnáltam, hogy már nincsenek meg a bernáthegyiek, 24-en voltak, naponta hozta ki illetõleg fel a húst a lovacska. Kicsinyítõ képzõt használtam a lóval kapcsolatban, mert eltörpült a 4 büszke, hollófekete ló mellett, amely vitte-hozta Nagypapát a pesti oldal és a Zugliget között. A "nagykanizsai" ragadványnév helyett elterjedt: a "kutyás Zerkowítz", "hintós ügyvéd". Nagypapa hatására kertész akartam lenni, idõnként konflis. Tudtam rózsát oltani, valószínûleg inkább nézni, ahogy Nagypapa dolgozik. Azóta eltelt 70 év. Valóban növényekkel foglalkozunk, Erzsébet is. Ez a foglalkozásunk. A gyógynövények is növények. Leányunk, Zsóka szintén a kertben nõtt fel. Marosvásárhelyi házunk a Botanikus Kertben volt, télen - a magas hóban is - minden nap kint voltunk.
10 éves koromban Karácsonyra rózsametszõ ollót kaptam. Évekig hordtam magammal. A Marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetemen /MOGYI/, a rövidítésnek is van értelme kertészeti szempontból, ma kérdõjellel használjuk MOGYI? /a parkban késõ-õszig virágzanak a rózsák. (Dr. Rácz Gábor)

Dr. Zerkowitz Imre felesége, Hirschfeld Helén annak a Hirschfeld Lipótnak (Leopold) az unokája (és Sámuelnek a lánya), aki 1848-ban Sörfõzdét alapított Pécsett. A Sörfõzde, a dinamikus fejlõdésnek köszönhetõen hamarosan a régió egyik legnagyobbja lett. Ennek bizonyítékaként az 1868. évi Pécsi Általános Kiállításról elhozták az aranyérmet, mely az „Elismerés az érdemnek” feliratot viselte. Az alapító halála után fia, Hirschfeld Sámuel a fejlõdés ütemét felismerve, elõbb kutak fúrásával biztosította a jó minõségû forrásvizet, majd a gyár bõvítését célzó fejlesztési terveit valósította meg. A sörfõzde a századforduló után Hirschfeld S. Sörgyár Részvénytársasággá alakult, mely sikeresen túlélte az 1920-as, 30-as évek gazdasági válságát, és a háborúk nehéz éveit és a háború utáni negyven évet is.