ZERKOVITZ BÉLA okleveles építészmérnök, zeneszerzõ és szinházigazgató a magyar sanzon és operett királya

"A zene országútjának két oldala tele van hatalmas zenei mammut-hullákkal, amik elfeledett nagy tehetségek. És közöttük vigan araszol elõre egy kis kukac: Zerkovitz........" Bartók Béla.

"Ha egyáltalán lehet beszélni különleges budapesti utcai költészetrôl, ennek a költészetnek Zerkovitz volt a klasszikusa." Ady Endre

A hét Zerkovitz gyermek közül õ volt a legfiatalabb, testvérei közül Rezsõ(Rudolf) bátyjával volt igen jó barátságban életei végéig. Gimnáziumba már Pesten járt (a Berzsenyibe), majd két bátyjához, Rezsõhöz és Emilhez hasonlóan õ is a Budapesti Müegyetemre irattkozott be, de míg a másik kettõ a gépész karra, õ az építészmérnöki karra. Egyetemi éveihez számtalan szereplés és anakdóta kötõdik, igy az a fellépés is, amirõl a kép készült és egy mûsoros est, amire az Integrál Böske címû számát írta .

Ugyancsak az egyetemi évekhez kapcsolódik Bõzsi ne sirjon, elsõ nagy sikert hozó száma. Diplomával a zsebében a MÁV-nál helyezkedett el és itt kapta elsõ tervezési megbízását és itt érte elsõ kudarca is ami az akkor már ismert zeneszerzõt egyszer és mindenkorra elirányította a müszaki pályáról.Sanzonjait, slágereit a Fõ-városi Orfeum mutatta be, Gyárfás Dezsõ elõadásában. 1912-ben, 31 éves korában írta elsõ operettjét, az Aganyesõt. S sorra jöttek a nagysikerû operettek: Árvácska, Nóta vége, Muzsikus Ferkó, Hulló falevél és 1926-ban a Városi Szín-házban Honthy Hanna és Hegedûs Gyula fõszereplésével a Csókos asszony. S ezt számtalan újabb Zerkovitz-zene követte. Vajon beleszédül-e a bájos kis józsefvárosi pacsirta, mindenki Katója a nagy operett sikerbe? Vajon otthagyja-e nincstelen nevelõszüleit, s link karmester võ-legényét, aki a jegygyûrûvel rögtön a zaciba szalad? Vajon inkább választja-e az öregedõ, gyöngéd gazdag nemes urat s a rivalda vakító csillogását? Sok-sok Zerkovitz-zenével, köztük olyan slágerekkel, mint az Éjjel az omnibusz tetején.

Operettjei:

külön zeneszámok

Integrál Böske - elsõ kupleja
Kató, szivem szép Katája
Bözsi, ne sirjon
Én és a holdvilág
Nem tudom, mi az oka
Mi muzsikus lelkek
Asszonykám, adj egy kis pihenõt
Sokszor ugy szeretnek sirni
Az egyiknek sikerül
Látta-e már Budapestet éjjel
Minden csak komédia
Szerdán, a Citadellán
Mondja, kedves Bimensteinné
Te szõke gyerek
Lehoznám néked a csillagokat
In Der Jozefstadt
Tanulji meg fiacskám komédiázni
Matild, maga mindenáron zülleni akar
Hova tüntél, modd hová?
Gyere, te nimand...

John Flynn and Will Cobb, he composed "Ujjé, a ligetben nagyszerû"

Harmath Imre, Párizsban huncut a lány

Malcsiner Bela, he composed "Szerettek, szerettem

Kulinyi Erno, Ez a föld a hazám

Merei Adolf, Uncili, smuncili és Kalapomon piros rózsa

Szilagyi Laszlo, Van a Bajza ucca sarkán, A vén Gellerthegy oldal, Hol vannak a regi csókos pesti éjszakák? , Éjjel az omnibusz tetején , Good bye Duna , és a híres Gyere Josephin!

Filmzenék:

"Vasvirág" (1958)
"A papucshõs" (1938)
"Iza néni" (1933)

Royal Orfeum
Igazgató-tulajdonos: Bálint Dezsô, fôrendezô: dr. Farkas Ferenc, rendezô: Bársony István, karmester: Márkus Alfréd, balettmester: Dezsôffy László.
Az Orfeum nézôterén lehetett vacsorálni. Lehetett pezsgôzni. Természetesen dohányozni is lehetett. A Bárdos Artúr szerkesztette Színjáték hirdetése tudatja: "Budapest legnépszerûbb dohányos színháza." "Éjjeli 12 órakor a ragyogó tükörteremben: Royal Cabaret. Tánc-és énekszámok. Reggeli 5 óráig cigányzene. Elôadás után a félemeleten Royal-cabaret (Bohémtanya, nyitva reggelig). Gazdaságossági okokból majdnem ugyanazok a szereplôi, mint az orfeum mûsorának. Orfeum és kabaré alig különbözik egymástól. Legfôbb különbözôségük, hogy a kabarémûsor kisebb színpadon zajlik és rövidebb ideig tart.
1913 decemberében majom tinglitangli: nyolctagú majomzenekar karmesterrel, erômûvész, balerina, zsonglôr, teljes majomvarieté. Lucky, az éneklô kutya, zongorán kíséri önmagát. K. Solti Hermin kuplékkal, Virágh Jenô tangótáncával.

Sörkabaré, bárhelyiség a New York kávéház szuterénjében.

1915-ben itt énekelte Papp Jancsi a Bözsi, ne sírjon meg a Minden csak komédia címû Zerkovátzot, azt, aminek kezdete: "Tanulj meg fiacskám komédiázni…" Papp Jancsi szcenírozott dalokat adott elô. Bohém környezetre megy fel a függöny. A zongorán óriási villanylámpa ég, sárga ernyôvel. A kitárt díszletablakon besóhajt a közelítô ôsz.

Nemzeti Royal Orfeum
1917 decemberében Nagy Endre és Zerkovitz Béla karácsonyi "zenés, táncos látványossága": A karácsonyi babák.

Bálint öngyilkossága után az örökösök megbízásából 1919-tôl Zerkovitz Béla vezette a Royalt. A nehéz gazdasági helyzetben s a mulató csôd felé vezetô helyzetén úgy igyekeznek változtatni, hogy megszüntetik a nemzetközi orfeummûsort. Visszatérnek a kabaréra. Ez sem hozott hasznot, jóllehet a rendkívül népszerû Szôke Szakáll állt a mûsor élén.

Tarján eladja a vállalkozást. Ismét Zerkovitz lett az Orfeum igazgatója.

Majd a cirkuszigazgató Schmidt Mihály vásárolta meg a részvénypakettet.

1923-ban Zerkovitz-Harmath Imre: Falu végén kurta kocsma… Ennek a mûsornak elsô részében "Párisi, madridi és római vendégjátékuk után újra Budapesten Miss Arizona, Maestro Rozsnyai, Miss Ritta, Mister Hercules." Rangrejtve szerepelnek idehaza. Senki sem sejti, hogy majd az 1930-40-es évtized fordulóján a sok külföldi vihart látott Miss a Nagymezô utca királynôje lesz.

1923-tól Tarján Vilmos, a Magyar Hírlap kiszolgált rendôri riportere veszi kezébe a kormánykereket, valamint Ungerleider Mór, a Projetocgraph igazgatója, korábban az Apollo Kabaré tulajdonosa. Van gyakorlata a vendéglátásban. Nem csak vendégként. 1919-ben az Esterházy utcai Otthon Kör igazgatója. De üzletvezetôje a Jardinnak, 1920-1936 között a New York kávéház - a tegnapi Hungária - üzletvezetôje. A Dohány utcai fronton a szuterénben gazdagon berendezett bárhelyiséget nyit. Itt zongorázik Brodszky Miklós, akit Tarján a Révay utcai Szenesláda mulatóban fedez fel. Utóbb Hollywoodban sikeres zeneszerzô. Mario Lanza zenés filmjeinek komponistája. 1925-ben szerzôdteti Eddy South néger hot jazz-zenekarát havi 2000 dolláros gázsival. A zenei szenzáció idegenül szól. Megbukik Pesten. (A Lukács fürdô étterme mellett 1934-ben megnyitotta a Tarján-bart. Malcsiner és Müller zongoráztak benne, Márkus Mária énekelt. A tánc kezdete este tízkor.)

Átépítik az orfeum belsô tereit. Kivitetik az asztalokat az orfeumból. Nem lesz ezentúl kötelezô a fogyasztás. Tarján megszünteti a kabarét. Varietémûsort ad. Úgynevezett világszámokat: Little Tich, Grock, a zenebohóc, Barbette, a három Swift, Rastelli, a zsonglôr, Winstone kapitány fókái lépnek fel a színpadon.
1929 márciusában Zerkovitz igazgató leszerzôdteti Josephine Bakert, akit nem sokkal elôtte csillagának tekint a párizsi éjszaka. Bakert, aki megtagadva St.
Louis-i születését, mindig Bakernek mondta magát - franciásan, soha nem Békernek - angolosan. A Royal mûsorának 7. számaként Sugár Flóri elénekli kedvcsigázásul az igazgató dr. Weiner István szövegére írt dalát: Josephine! Szünet után, a mûsor 14. számaként kerül sor Az ôserdôben címû tánckölteményre a valenciai José Padila zenéjével. Az ôserdôk leánya: Josephine Baker, Az ôserdôk vadásza: Kertay Ferenc. 16. szám: Baker madártánca, 18. szám: Pásztor Árpád dramolettje: A kék álarc, benne Sárossy Mihály, Horváth Böske, Dévay Magda, Simon Margit mellett Baker Jeanette szerepét játssza. Majd a 19. számként új sanszonokat ad elô. 20.: Chez Josephine - Baker bar, a Moulin Rouge Jazz közremûködésével, s nagy finálé.562
1930-ban Schmidt Mihály lett a Royal királya.
Rendezôje Pártos Gusztáv, karmestere Márkus Alfréd. "A dohányzás csak a páholyokban és az asztaloknál van megengedve. A zárt sorokban a dohányzás hatóságilag tilos és a tilalom megszegôi ellen a hatóság eljár." Zerkovitz egyfelvonásosát, A huszonnyolcast, felújítják. Sarkadi megint a hordár. Leányát Neményi Lili játssza.

A slágerkirály Zerkovitz Béla

Õ volt a pesti utca énekmestere. Mindenki dúdolta dalait. És akiket szórakoztatott, éppen olyan igazságtalanul bántak vele, mint azok, akiket nem szórakoztatott. Mindig lebecsülték a mûfajt, amelyet Zerkovitz Béla képviselt. A pesti ember Lopkovitznak becézte. Irigyelték népszerûségét. Megfeledkeztek arról, hogy a pesti utca Zerkovitz-ig nem tudott magyar nyelven dalolni. Pesten bécsi nótákat énekeltek. Budán még inkább, mivel az a városrész a sramli birodalma volt. A fõváros nótáját Zerkovitz teremtette meg és megtanította az embereket zenés színházba járni. Megmagyarosította az orfeumi dalokat, a zenés szinpadok mûsorát. Megteremtette a magyar kuplét, a késõbbi kabarédalok alapját. A századforduló elsõ évtizedeiben "Zerko" kupléitól, bús vagy vidám számaitól visszhangzott Budapest és az egész ország a fényes orfeumtól a legkisebb vidéki "resti"-ig. És dalai örökzöldek maradtak. Mi volt Zerkovitz titka? Mindössze annyi, hogy õszintén érezte, amit leírt, illetve elfütyült.....

Hogyan is kezdõdött pályafutása? Mûegyetemi hallgató korában egy társas összejövetelen valamelyik diák barátja adta elõ az elsõ Zerkovitz dalt, "Integrál Böske" volt a címe. Néhány nap múlva Baumann Károly, az orfeum népszerû énekese felkereste és elkérte tõle a dalt, hogy mûsorába illessze. Sikert aratott. A kis dalocska indította el a zeneszerzés útján. Több mint 1000 slágert komponált. Rengeteg egyfelvonásos darabot tûzdelt meg hangulatos zeneszámaival, s legalább egy tucat nagysikerû operettel szerepelt hazai és külföldi szinpadokon. Csak néhányat említve: Aranyesõ.... Katonadolog... Aranymadár.... Árvácska.... A nóta vége.... Muzsikus ferkó... Postás Katica... Csókos asszony... A legkisebbik Horváth lány... Eltörött a hegedûm...

Rajongott a színházért. Hosszú évekig volt a Royal Orfeum (amely a mai Madách Színház helyén volt) és a Városi színház (ma Erkel színház) mûvészeti igazgatója, baráti szálak fûzték a világ számos híres mûvészéhez, Grockhoz, a zenebohóchoz vagy Josephine Bakerhez. Nincs ma az a beat szám, amely elterjedtségében vetekedhetne Zerkovitz Béla "Bözsi ne sírhon"-jával vagy "Hulló falevél"-ével.

Szerény, kedves ember volt "Béla bácsi", nem irigyelt senkit, csak õt irigyelték. Képességeit a könnyûzene területén nem kisebb muzsikusok ismerték el, mint Giacomo Puccini vagy Pietro Mascagni. Az elõbbivel sokszor nyaralt együtt Viareggióban. Az idõs Zerkovitz Béla a háború után is megmutatta, hogy öreg slágerszerzõ nem vén slágerszerzõ, s tud még melódiát kitalálni. Akkor írta a "Lehoznám néked a csillagokat is az égrõl" kezdetû dalát. Búcsúzóul.

Kristóf Károly

Dobos Klára: Zerkovitz, a pesti aszfalt muzsikusa

Nyolcszáz dalából mára ugyan sok porosodik operettszövegkönyvek lapjai közt, de jó pár "zerkovácot" (ahogy a múlt évszázad elsô évtizedeiben a dalait nevezték) ma is nap mint nap dudorászunk - gyakran anélkül, hogy bármit is tudnánk keletkezésükrôl s a szerzôrôl. A melódiák élvezetéhez persze erre nincs szükség, valószínûleg nem fütyörésznénk tisztelettudóbban a slágereket, ha ismernénk a szerzô jelentôségét a szórakoztató mûfajban. Érdemei azonban megkívánnák, hogy egy kicsit többet tudjunk róla, aki az elfelejtett kabaré és orfeum történetében nagyon fontos szerepet játszott: Zerkovitz Béláról. "Örökké büszke leszek arra, hogy együtt dolgozhattam a pesti sláger megteremtôjével" - emlékezett a zeneszerzôre Kellér Dezsô, s vele együtt sokan vallották: Zerkovitz volt a modern nagyvárossá váló Pest hétköznapjait megörökítô pesti dal mûfajának, a pesti slágernek az elsô jelentôs mestere, akit nem csak a Mi muzsikus lelkek..., Asszonykám, adj egy kis kimenôt, Tanulj meg, fiacskám, komédiázni, Éjjel az omnibusz tetején... és más kulpléit fütyülô suszterinasok "ismertek el". A könnyû mûfajban ritkaságszámba menô, hogy valakinek a munkásságát ennyire tiszteljék, és számon tartsák például az irodalmi élet nagyjai is. Zerkovitzot a zenekritikusként is dolgozó Csáth Géza méltatta a Nyugat hasábjain a pesti dal születésérôl szóló írásában. Külön írást szentelt neki Kosztolányi Dezsô, aki egyik színpadi jelenetének szereplôjével is Zerkovitz-dalt énekeltetett. Említette Krúdy Gyula, aki szerint a századelô pesti fiatalemberei "délután úgy surrantak be a legénylakásra, mint azt Zerkovitz elôírta." S kevesen mondhatták el magukról, hogy Ady tiszteletét is kivívták: "Én nem csúfolok senkit, semmit, én áldom a pesti mozit, a Zerkovitz-zenét..."- írta a költô, aki elismeréssel és irigykedve hallgatta a "zerkovácokat". Bizonygatta, hogy tud ô is olyan kuplékat írni, mint Zerkovitz, s büszke volt, amikor sanzonjainak - Zozó levele, Kató a misén - sikere után tréfásan hozzá hasonlította ôt Nagy Endre, a pesti kabaré egyik megteremtôje és vezéralakja. A szegedi születésû muzsikus sikert sikerre halmozott: a magyar operettjátszás fellegvára, a Király Színház fennállásának huszonöt éves jubileumán az ünnepi díszelôadás újdonsága, az ô új darabjának, az Eltörött a hegedûmnek a bemutatója volt. A ligeti mutatványosbódék verklijeibôl is az ô dalai szóltak: a "legfôbb verklis" Schrôder Janitól három kintornát is kértek a Csókos asszony elôadásához, amelyben egyébként a színházi zenekar mellett Rahó István katonabandája és a Párizsból érkezett Palm-Beach-Five jazzband is fellépett. De a Zerkovitz-féle pesti sláger jól hangzott külföldön is, operettjeit Bécstôl Milánóig játszották a színházak. No meg a kávéházak - a Csókos asszony ötlete is egy bécsi kávéházban született, ahol éppen akkor játszott Zerkovitz-számokat a zenekar, amikor oda pezsgôzni tért be a Városi Színház két vezetôje, Sebestyén Géza és Zerkovitz. A pesti éjszaka világának azonban nemcsak szerzôként volt kulcsfigurája: ô igazgatta 1918-tól a Royal Orfeumot, ahol például több mint háromszázszor játszották az Aranymadár címû revü-operettjét. S ahová a legnagyobb sztárokat szerzôdtette: Párizs, Madrid, Róma után 1923-ban nála lépett fel itthon elôször Miss Arizona. 1929-ben leszerzôdtette a párizsi éjszaka sztárját, Josephine Bakert. A revücsillaghoz írt dalát - Gyere, Jozefin! - Pestrôl távozva Baker magával vitte Párizsba, s francia szöveggel ott is egy évig énekelte vele a közönség: "Dites - moi Josephine". Nem mindennapi szerzôdést kötött Zerkovitzcal a Rózsavölgyi Zenemûkiadó: a megállapodás szerint kizárólag nekik írt, méghozzá annyit, amennyit akart - évi 150 ezer koronáért. Nem csoda, hogy rengeteg irigye volt, sikerei révén pedig a kabarénak nemcsak szerzôje, de céltáblája is lett.

Nagy Endre sem hagyta ki a "viccelôdésbôl", de ugyanô volt az, aki a pesti kabaré történetében a legszebben ír róla:

,,Zerkovitz Bélát divat volt konfekcionált viccformulákkal csipkedni, amelyek azonban sose tudták elérni dalainak népszerûségét. Néhány ilyen viccminta kiadásában magam is bûnös voltam, de titkos bûntudattal úgy éreztem, hogy viccelôdéseimmel orvvadász módjára az ô jogos népszerûségébôl csipegettem le magamnak egy-egy falatot. Ha maga a mûfaj nem is volt ugyan elôkelô, de ennek a mûfajnak ô volt a legfölényesebb mestere. Ha egyáltalán lehet beszélni különleges budapesti utcai költészetrôl, ennek a költészetnek ô volt a klasszikusa. Ennek a szegény, ordenáré, újdonsült és mégis tehetséges városnak, az elpusztíthatatlan városnak az elpusztíthatatlan jókedve, fölényes cinizmusa, harsányan áradozó szentimentalizmusa ôbenne kapott költôi formát. Verseibôl egy-egy közkeletû, triviális szó olyan meglepôen, üdén virított ki, mint a népies hímzések együgyû tulipánjai: "Mondják meg a legkisebbik Horváth-lánynak, nem igaz, amit rólam diskurálnak." Ilyen szavakat csak az tud megtalálni, akiben egy nagy, széles közösség szíve dobog." A legkisebb Horváth-lányról szóló dalt egyébként sokan valóban népdalnak gondolták, s Zerkovitz büszke volt rá, hogy a slágert Heltai Jenô és Molnár Ferenc is méltatta.

Az építészmérnökbôl lett zenész 1948-ban, hatvanhét éves korában hunyt el, így már nem érte meg, hogy darabjai eltûnjenek a repertoárból. A közelmúltban azonban a Csókos asszony újra visszakerült a színházak mûsorára azután, hogy a Vígszínház 1987-ben hatalmas sikerrel újította fel a Józsefváros békebeli világába vezetô darabot. Az 1926-os ôsbemutató közönsége könnyes szemmel élvezte a naiv mesét, és dúdolta az Éjjel az omnibusz tetején vagy a Van a Bajza utca sarkán egy kis palota címû örökzöld slágereket. Zerkovitzot a sikerek ellenére kishitû, félénk emberként jellemezte operettrôl szóló könyvében Rátonyi Róbert, s Kellér Dezsô anekdotája is azt erôsíti meg, hogy nem szállt fejébe a dicsôség: a Fliederlied és Falling leaves címeken külföldön is népszerû slágere, a Hulló falevél sikerét például nem magának tulajdonította, hanem a szám ôsbemutatóján a színpadra hulló aranysárga falevelek akkoriban még szokatlan látványának ... Dobos Klára "Abban az idôben játszódik ez az operett, amelyet békebeli Pest néven szoktak emlegetni. Amikor még a New York irodalmi karzatán Molnár Ferenc, Heltai Jenô, Bródy Sándor vitatkoztak hajnalig, és a nagykörúton Nyárai Tóni cilinderes alakja után fordultak meg a hölgyek, mikor május 1-re virradó éjszaka egész Pest a városligetben mulatott, és a Vampeticsnél Bacho dirigálta a katonabandát. Mikor társas kocsin jártunk át Budára Krecsányihoz az arénába, és az aranycirádás orfeumban Albach, Baumann és Gyárfás urak kupléztak. És most az a híres nóta járta, hogy: Most amikor minden virág nyílik / Orgonától a kis gólyahírig...<<"
"Ebben a nem is olyan régi, mégis özönvíz elôtti boldog világban kél életre a mese Pükösdi Kató színitanodai növendékrôl, aki egy éjszakára felveszi a Csókos asszony jelmezét, hogy a nagytemplomutcai szegényes házudvar kedvencébôl egyszerre a Bajza-utcai mágnáspalota úrnôjévé lépjen elô. Itt élednek fel az akkori irodalmi Budapest jellegzetes figurái. Dorozsmai Pista, a léha, bohém zeneszerzô, aki eljegyzése napján ellumpolta a jegygyûrûjét, Ibolya Ede, az örökké éhes kupléíró, Rica Maca, mondhatnám Hôs Terka, az orfeum elsô száma, aki egy évtizedig a Ritka, búza, ritka árpa, ritka rozs -zsal nyitja meg a programot, Kubanek, a józsefvárosi mûpártoló háziúr, végül Hunyadi Jánosné, a fess nagytemplomutcai özvegy, aki havi 25 forintért a Szultána lányok mamája. És mint az esti napsütés meleg sötét aranya, úgy csillámlik át ezen a porlepte idôn szívével, derûjével, gavallériájával Tarpataky báró, az utolsó békebeli habitüé és mecénás alakja, aki, midôn a harmadik felvonás végén eltûnik a május 1-i liget hajnali ködében, olyan, mintha édes ifjúságunk múzeumának kapui csukódnának be mögötte." Szilágyi László Színházi Élet 1926, 9. szám
Zerkovitz Béla és Szilágyi László karikatúrája a Színházi Élet 1926-os számában "Én nem csúfolok senkit, semmit, én áldom a pesti mozit, a Zerkovitz-zenét..." Ady Endre
Részletes életrajz és méltatás: http://www.szineszkonyvtar.hu/contents/p-z/zerkovitzelet.htm