Az 1944 március 19-én történt német megszállást követõen uralomra került Szálasi-rendszer az általuk letartóztatott politikai foglyok egy részét Sopronkõhidán helyezte el. Almásy Pál is, miként Zerkowitz Oszkár és Péter azok közé a politikai foglyok közé tertozott, akik ide kerültek. Almásy Pálnak, mint késõbb Zerkowitz Péternek is, sikerült irnokként nagyobb mozgásszabadságot kapnia, és lehetõsége nyílott arra, hogy a történtekrõl naplót vezessen. A Sopronkõhidai napló ennek a börtönnaplónak a kiegészített változata. Három fejezetben a fegyházban történt eseményekrõl, a Bajorországig tartó halálmenetrõl és a hazatérésrõl számol be.

 

A 370 fõs politikai fogoly különítmény ügyeinek intézését az amerikai fronttal és az amerikai csapatokkal történt találkozás után egy többségében tisztekbõl álló csoport vette át. A kép a csoport tagjait ábrázolja. Névszerint: Csürös Lajost, Toth Mihályt, Zerkowitz Pétert, Lázár Károlyt, Milassin Istvánt, Hardy Kálmánt, Ary Lajost, Utassy Lórándot, Zerkowitz Oszkárt, Almásy Pált és Révai Kálmánt.

 

 

Zerkowitz Péter nevéhez, aki orgonista és karnagy is volt, egy zenei esemény fûzõdik. A politikai foglyokkal elõadták a Sopronkõhidai kápolnában a Máté Passiót. Az Evangélista szerepét Zerkowitz Oszkár, Jézust Révai Kálmán, Judás és Kaifás szerepét Molontay Károly énekelte.