Az ORSZÁG-VILÁG 1899-ben a következő cikkben emlékezett meg a TECHNIKUS-ZENEKAR hangversenyéről.

A technikus zenekar Zerkovitz Rudolf harmadéves műegyetemi hallgató vezetése alatt kitűnően sikerült hangversenyt rendezett a Royal-szálló nagytermében. A terem zsúfolásig megtelt közönséggel, amely feszült figyelemmel hallgatta, és bőségesen megjutalmazta a fiatalság életrevaló vállalkozását. A műsor Zerkovitz Rudolf karmester jó ízlését dicséri, aki gondosan válogatta össze az egyes darabokat, Nikolai, Vieuxlemps, Hubay, Muskowsky, Káldy és Wagner egyes művei kerültek előadásra. Közben pedig Schultz Ernesztin hegedű művésznő és L. Komáromi Mariska bájos éneke hoztak kedves változatosságot a zenekari számok nagy tömegébe.

A magyar fiatalságban mindenkor megvolt a zenei érzék. Ennek dacára a dalárdák és zenekarok nem igen tudtak boldogulni. Hiányzott az összetartó kapocs. Nem rendelkeztünk olyan vállalkozó vezetők felett, akik a szervezés nehéz munkáját átvállalják és türelemmel, emberi erőt szinte fölülmúló kitartással 4-5 éven át várakoztak volna, amíg a maguk elé kitűzött célt megközelítik.

Enyedi Gyula volt az egyik úttörő ezen a téren. Ő volt az első, aki egy joghallgatókból álló zenekar szervezésével megpróbálkozott. A korai halál elragadta körünkből ezt a tehetséges és lelkes fiatal zenebarátunkat és így az általa megpendített eszme nem tudott gyakorlatilag megvalósulni. Utána Goll Rezső kísérletezett a technikus dalárdával, de vállalkozása nem járt a mindnyájunk által óhajtott sikerrel. Végre Zerkovitz Rudolfnak sikerült a technikus zenekart megalapítani, amely az egyetlen ifjúsági dilettáns zenekar az egész országban. Pedig nem ismerünk jobb időtöltést az ifjúság számára a zenével való foglakozásnál. Ez megjavítja az ízlést, megnemesíti a lelket, felvilágosodottá alakítja az értelmet, és fogékonnyá teszi a szívünket az emberiség összes örömei és szenvedései iránt.

Örömmel üdvözöljük lelkes ifjúságunkat ezen a téren és óhajtanók, bárcsak az egyetem többi fakultásának hallgatói, de sőt a gimnáziumi fiatalság is követné a technika hallgatóinak nemes példáját. Zerkovitz Rudolf már 1893-ban - még, mint gimnáziumi tanuló dirigált először a nyilvánosság előtt és alig hogy a műegyetemre került, kezébe ragadta a technikus-zenekar szervezését. Ebbeli fáradozását a műegyetem tanári kara hathatósan támogatta, úgy, hogy a most három év óta fennálló zenekar annyira megerősödött és megizmosodott, hogy produkciója igazi élvezetet szerez a hallgatóságnak. Pedig ez nem csekély fáradsággal járt, mert nem szabad elfelednünk, hogy ennek a zenekarnak nincsen állandó jellege, mint bármely más zenekarnak, hisz az anyag folyton változik; új tagok jönnek, a régi, begyakorolt jó erők távoznak.

A tagokat csak is a lelkesedés tartja össze, nincs semmiféle fenyíték, mellyel a kicsapongókat féken lehetne tartani. Egy-egy próba megtartása igazi diplomáciai mesterfogásokkal sikerül csak, mert hisz nem elég, hogy a tagokat működésükért nem honorálják hanem még anyagi áldozatot követelnek tőlük. Hányan vannak, a kik keservesen megkeresett filléreikből csak nehezen tudnak megélni, de azért örömmel hozzák a legnagyobb áldozatot a zene szent oltárán! A technikus-zenekar 63 működő tagot számlál és képviselve van benne minden hangszer. Azon kívül van 200 pártoló tagja, a kiket háromforintnyi évi tagdíjukért hangversenyjegyekkel kárpótolnak. Zerkovitz Rudolf hazafias és nemes cselekedetet végez, amikor igazi önfeláldozással minden szabad idejét ennek a magasztos észmének szolgálatára szenteli melyre szinte hivatásszerű tehetsége mintegy ráteremtette. Nyugodtan és körültekintéssel vezeti a karmesteri pálcát, teljes tudatával annak a nagy feladatnak, a melyre vállalkozott.

A zenekar minden egyes tagja pedig lélekemelő figyelemmel teljesíti kötelességét, és úgy fogja fel feladatát, mintha kenyérkereső munkát és nem időtöltési mulatságot végezne. Hiába, az ifjúság lelkesedését, a fiatal lélek fellángolását semmiféle erő, semmilyen hatalom sem múlja felül. Égi szikra - lakozik benne, mely felemel, és magával ragad a mennyekbe.

Úgy halljuk, hogy újabban a medikusok tervezték egy zenekar felállítását, egyelőre azonban a szervezési munkálatok nehézségein még nem tudtak átesni. Reméljük azonban, hogy már a jövő hangversenyévadra akad a medikusok között olyan egy bátor fiatal lélek, a ki erős kézzel végrehajtja a szép tervet.