Arthur Mésel könyvében a "Militant Messiah"–ban [Humanitarian Press, 1979], három fejezetben tárgyalja a  false Messiás, Jacob Frank irodalmi munkásságát (1726-1791):

 

       [102 oldal]

       Szemben a főleg szegény és műveletlen lengyel frankistákkal,  a prágaiak gazdagok és műveltek voltak  és sok volt közöttük az orvos. Ennek ellenére ők is gyakran zarándokoltak el Frank-hoz, ugyanúgy mint a lengyel frankisták, vagy ahogy a Haszidok keresték fel Tzaddikot.

Jonas Wehle egyszer elvitte a vejét, Loew Hoenig von Hoeningsberget egy ilyen zarándoklatra, ahonnan a fiatalember döbbenten tért vissza, az ’udvar’ rituáléi és ceremóniái elborzasztották. A zarándokoknak térdükön és könyökükön csúszva kellett az „isteni Éva” (Frank Jákob leánya) elé járulniuk. (ahogy Paulina Pawlowska, Éva udvarhölgye mondta: mint kutyáknak kellett eléje mászniuk ) Örömkönnyekkel a szemükben tették le ajándékaikat és pénzüket a lábaihoz, ámbár a könnyek nem mindig a tiszta öröm könnyei lehettek, mivel a frankisták isteni járandóságukat követelve egy pillanatig sem haboztak kifosztani a látogatóikat. Néhány frankista  rabbinikus bíróság előtt tanúsította, hogy Mendel Yitsin több ezer forintot kellett, hogy átadjon. Rosi Egerrel, Jonas Wehle nővérével, ugyanez történt, bár Frank tisztelője volt, először ellenállt, de később  kényszerítették, hogy adja át a pénzét. A Wehle családnak egyszer megparancsolták, hogy három napon belül teremtsenek elő 3,OOO forintot. Aaron Baer Wehle valóban átadta a pénzt Éva Franknak, földre vetette magát előtte, könnyekig meghatódva, hogy saját szemével láthatta. Ez arra késztette Évát, hogy a következő kedves szavakat mondja neki: ”Miért sír? Hiszen én csak egy szegény leány vagyok.” Zerkowitz Salamon szakállát szombaton levágták és ezért a „kiváltságért” 66O forint készpénzt kellett fizetnie, továbbá váltót kellett aláírnia 2,OOO forintról  és átadnia mindazt az aranyat és ezüstöt, ami nála volt.

 

       [163 oldal]

            (Sok évvel később a fiatal Moses Porges Jakov, aki Frank lányának, Évának volt tanítványa, jegyezte fel ezt a találkozást 1798-ban) Abban az évben Zerkowitz Salamon is eljött Offenbachba.  Valaha nagyon gazdag volt, és most elhozta maradék vagyonát, és ezt a maradék vagyont parancsukra átadta nekik. Vagyona osztrák állami kötvényekben volt, melyet én vittem át Frankfurtba készpénzre váltani az öreg Rothschild-nál. Zerkowitz rendes, becsületes ember volt, és sírt, amikor kényszerítették, hogy szolgáltassa be utólsó garasát is.

       [166 oldal]

       (A könyv hivatkozik, mint tényre, hogy Salomon Zerkowitz–nak volt egy törvényes fia, aki Fuerst-ban (Germany) élt, de nem nevezi meg, és ugyanig nem nevezi meg lánygyermekét sem.