ÖSZIKÉK

(Emlékképek)

Zerkowitz Imre, anyai nagyapám. Csecsemő- és kisdedkoromban ismételten lejött Aradra. A fényképek és a levelezés tanúsága szerint. Kisgyermekként a nyarak nagy részét Nagyapánál töltöttem Zugligetben. Nagyanyám korán távozott el.

A "telek", ezt a nevet használtuk a 2000 fát számláló gyümölcsös megmaradt részének jelölésére, mindannyiunk kedvelt életterét jelentette. A hosszú kerti asztal egyik végén szokott ülni Nagypapa, engem térdére ültetett. Megkopogtatott néhány almát és megmutatta, hogyan tudhatjuk meg belül jó-e vagy hibás.

Első unokája voltam. A Fiúk akkor még nőtlenek. Nagypapa kényeztetett, tanított. Tőle tudtam meg, hogy a citrom kockacukorra cseppentett leve nem csak jóízű, hanem egészséges is. Lovagoltam a Dunán és a Tiszán is, 2-3 éves koromban. A két komondor, anya és leánya, barátságos volt, mint a ZUGLIGET minden zuga. Virgonc volt a mellettük aprónak tűnő koromfekete terelőpuli. Sajnáltam, hogy már nincsenek meg a bernáthegyiek, 24-en voltak, naponta hozta ki illetőleg fel a húst a lovacska. Kicsinyítő képzőt használtam a lóval kapcsolatban, mert eltörpült a 4 büszke, hollófekete ló mellett, amely vitte-hozta Nagypapát a pesti oldal és a Zugliget között. A "nagykanizsai" ragadványnév helyett elterjedt: a "kutyás Zerkowítz", "hintós ügyvéd". Nagypapa hatására kertész akartam lenni, időnként konflis. Tudtam rózsát oltani, valószínűleg inkább nézni, ahogy Nagypapa dolgozik. Azóta eltelt 70 év. Valóban növényekkel foglalkozunk, Erzsébet is. Ez a foglalkozásunk. A gyógynövények is növények. Leányunk, Zsóka szintén a kertben nőtt fel. Marosvásárhelyi házunk a Botanikus Kertben volt, télen - a magas hóban is - minden nap kint voltunk.

10 éves koromban Karácsonyra rózsametsző ollót kaptam. Évekig hordtam magammal. A Marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetemen /MOGYI/, a rövidítésnek is van értelme kertészeti szempontból, ma kérdőjellel használjuk MOGYI? /a parkban késő-őszig virágzanak a rózsák.

Az emlékek tovább élnek, mint a kézzel fogható tárgyak. De a tárgyak emlékhordozók.

Édesanyám Zerkowitz Johanna 5 vasúti teherkocsi hozománnyal érkezett Aradra 1927-ben. A Budapestről hozott, a szülői ház légkörét hordozó bútorok, festmények, virágvázák, könyvek vették körül Anyukát élete végéig. Minden áldott nap friss virágokat helyezett a vázák egyikébe, másikába. 1937-ben költöztünk Szüleim utolsó otthonába. Az Eötvös utcára tekintő balkonon Anyuka minden áldott nap gondozta virágait, lecsípte a hervadozó virágokat. A Marospartról hozott bokrok ágait is rendezte. A kertre tekintő teraszon is virágok pompáztak. Ez volt az ő "kis Zugligete". Nagypapa hiányzott. 10 évvel volt fiatalabb, mint én jelenleg. Anyuka gyakran mesélt a Fiúkról, Bandiról, Béláról, Imréről. Lonca Néni és Bátya, János Bácsi is gyakran szerepelt, Péter, Ferkó, Hermin néni, Teréz néni. Nem kell felsorolnom, mindenki szerepel Istvánt dicsérő, eddigi legteljesebb családfánkban. Bandi Bácsi orvosi tanulmányainak egy részét a Freiburgi Egyetemen végezte /Breisgau/. Anyuka elemózsiás kosarakkal érkezett vonaton a gyönyörű városba. Bandi bácsi várta a pályaudvaron. "Hannus, hogy merészelsz leány létedre egyedül vonatra ülni?

Mindenféle katona van a vonaton, a kaszárnyákban is. Menj vissza azonnal!" Hannus ki sem szállt a vonatból. A telis-tele megrakott kosarakat is visszavitte Budapestre, az út végén már csak üresen.

Zerkowitz Bandi Bácsinak egymás után volt két csöppnyi Fiat kocsija. A pestiek mondogatták: Praktikus, mert a villamosok között sem kell megállni, alattuk is elfér. Egy ilyen csodaautóval száguldottunk Siófokra. Az úton háziállatok sétálgattak, komótosan korzóztak. Mi szerencsére csak egy libát gázoltunk el. Jajveszékeltek a tulajdonosok, így, többes számban, mert Bandi bácsi több sajnálkozó vagy éppen dühösnek tűnő és fenyegető mozdulatokkal felénk közeledő tulajdonosnak /egyazon liba több tulajdonosának/ adott kárpótlási jegyet /abban az időben pengőnek nevezték, pedig a papír bankó nem is pengett/. Azután magas póznán éktelenkedett egy kocsi az út közelében. Figyelmeztetésként. Pedig Bandi Bácsi betartotta az útviszonyoknak megfelelő sebességet. Nem ez történt Arad és Temesvár között. Meg sem mertem szólalni miután Bandi Bácsi azt mondta: "Gabi kapaszkodjál és figyeld a sebességmérőt". l00 km/óra. Úgy éreztem, világcsúcs résztvevője vagyok. Aradra visszatérve, a Színház és a Fehér Kereszt szálloda előtt az úttest kellős közepén megtorpant az autó, mint egy makacs szamár, a konflislovak legnagyobb megrökönyödésére. A tömeg perceken belül körülvett bennünket, de a csődület ellenére ijedtség, rémület jelét sem tapasztaltam. Mustrálgatták a Vezetőt, a kocsit. "Kifogyott a benzin" volt az egyik diagnózis. "Á dehogy, besült a fék".

Bandi bácsival egyetemista koromban rendszeresen váltottunk levelet. Ezeket "nagybácsi" leveleknek neveztük. Közölte a medicina új felfedezéseit. Rendelőjében méterszámra sorakoztak a Lancet című angol orvosi folyóirat kötetei. Bandi Bácsi dolgozott egy klinikán a Szigetországban. Akkor elsősorban a sclerosis multplex érdekelte. Szenzációt jelentett egy újonnan kifejlesztett szérum. Bandi bácsi megírta, hogy felfedezték a B12 vitamint. Nem lesz többé fenyegető betegség a vészes vérszegénység. Vész, az lesz, szegénység is, mert ezek nem gyógyíthatók vitaminokkal. A tárgykörrel kapcsolatban küldött részletes cikket egy híres svájci orvosi folyóiratból. Ezáltal váltam, legalább is aznap, a messze környék legtájékozottabb emberévé. Önálló kötetként jelent meg Bandi bácsi átfogó tanulmánya egy nyílméregről /Curare/ melyből. Gyógyszert fejlesztettek ki /TUBOKURARIN/. Jól fogott minden újdonság. Az egyetemi előadásokon az általánosan elfogadott vagy legalább is, közismert tételek mellett újat is kell mondani a diákoknak, különben ceruzaheggyel követik a Jegyzet sorait. A Bandi Bácsi által küldött újdonságok hozzásegítettek ahhoz, hogy megálljam helyemet, úgy ahogy. 24 évesen adjunktus voltam, 28 évesen a kar dékánja. Bandi bácsi' rendszeres tanácsai, tájékoztatása, intelmei, fontos szerepet töltöttek be tevékenységemben.

Zerkowitz Béla Bácsi keresztneve Albert volt. Tudományos körökben, később az üzleti életben is. Nekünk Béla maradt, főleg amióta világszerte ismertté vált Zerkovitz Béla, Bartók Béla neve. Egy szép napon Nagypapához becsengetett egy úr. Bemutatkozott. Rotschild. Alberthez jött. Nagypapa megmondta, hogy az ifjú pillanatnyilag távol van, de ha Mr.Rotschild óhajtja, várja meg. Iskolásfiú toppant be. Rotschild úr türelmesen várt a nagy lepkészre. Miután kiderült, hogy egy és ugyanazon személyről van szó, néhány órán át beszélgettek olyan madárnyelven, amit csak a bogarasok értenek meg. A vendég volt "a bolhás Rotschild". Minden Rotschildnek más bogara van. Ennek a mi Rotschildünknek csak bizonyos bolhái voltak. Ugyanis teljesen mások a kutya bolhái, a mácskák bolhái, és természetesen ritkábbak a sündisznóbolhák. Béla Bácsi az érettségi vizsgán sikertelenül szerepelt. Keményebb kifejezéssel élve, megbukott. Nagypapa megkérdezte tőle, mindenféle szemrehányás nyoma nélkül, miért végződött be ilyen gyorsan a megmérettetés. A következő történt: Amikor az érettségi bizottság névsort olvasott, a Z betűnél az egyik tanár dúdolni kezdte "Ujjé a Ligetben nagyszerű..." Béla bácsi a slágert még, nem ismerte, arra következtetett, hogy a tekintélyes oktató bizonyára gyakran látta őt a Ligetben. Zerkowítz illedelmesen megállt a bizottság előtt, meghajtotta fejét és kiment.

Otthon kért nagypapától pénzt vasútjegyre Párizsba. Csak oda. Nagypapa még azt sem mondta, hogy érettségi nélkül semmire sem viszi. Így is lett. Érettségi nélkül semmire sem vitte. Molypille és egyéb éjszakai pillangókból nagy a választék a nagy belvárosok lámpaoszlopainak közelében. Folytatta gyűjteményének gyarapítását az akkori molyok Párizsban vannak. A parányi lepkéket /microleidoptera/ kevesen ismerik.

Gyűjteményének második része Lisszabonban van. Egy éjjel ugyanis felkereste őket – ez már néhány ével Liesellel kötött házassága után történt - egy megbízható ismerősük és közölte reggel letartoztatják Béla bácsit, hagyja el francia földet. A Schenker speditőr -nél dolgozott /érettségi bizonyítvány nélkül/. Az éppen Franciaországot részben megszálló akkori katonai hatalom egyik kémszervezetének volt a fedőneve. Kézitáskával szerencsésen átjutottak az Ibériai-félszigetre. Két év múlva 1942-ben jelent meg könyve a Portugália lepkéiről. Az ország első ilyen jellegű monográfiája. Nekünk is elküldte. Csak egyszer adtam kölcsön egy lepkésznek.

Béla Bácsiék áthajóztak az Óperenciás Tengeren. A hajó még nem volt az övék. Ezt azért írom így, mert később volt egy olyan óceánjárója, amely cipőgyárként ingázott. Japánban kezdték a felsőrész kiszabását; a cipőket New Yorkban kirakták, majd a hajó visszafordult, de azt már nem mondta el Béla bácsi, hogy mivel folytatták az ipari tevékenységet. Elmondta viszont, hogy mekkora a napi bevétele. Nem tudom, áfával kell érteni? Lepkéinek harmadik része Bermuda szigetén van. A hírek szerint a múzeumot Béla Bácsi alapította. Nem ő mondta. A helyszínen még ellenőriznünk kell.

Liesel-t 1908-ban ismertem meg Budapesten. Mennyasszony-jelölt volt. Még abban az évben megesküdtek és felkerestek bennünket Aradon. Ez 1938-ban volt. Béla bácsi hálóingben aludt. Miket meg nem figyel az ember? Azután - már nem hálóruhában - elindult lepkét gyűjteni és azért, hogy meglátogassa Borosjenőn /a törökök idejében, amikor ideiglenesen hazánkban tartózkodtak, ez volt Jenő vára/ az ott letelepedett Diószeghy László festőművészt és híres lepkészt. Béla Bácsi a zsebében mindig magánál tartott egy óriási lepkehálót. Fémkerete összehajtható volt. Ezt a hálót a vonat ablakán át lebegtette, mint a vasutas tolatás során a kerek tányért vagy a sárga zászlót. Gondolom a robogó vonat által létrejött örvényben a pillangók elszédülnek. Nem biztos, hogy helyes az elképzelésem. Mialatt Béla Bácsi a Körösök vidékére, robogott, mi a kertre néző virágos teraszon üldögéltünk öblös fonott karosszékekben. Egy adott pillanatban Liesel felugrott az asztaltól, nála is volt "für alle Faelle" retikülben elférő hatalmas lepkeháló. Az ülőgarnitúra mellett volt egy sámedli, hokerli vagy hasonló konyhai alkalmatosság. Arra felpattant Liesel. "Amikor visszaér Albert, jelentsen neki külön örömet az itteni zsákmány". Gondot okozott viszont, hogy Lieselnél nem volt cián. Széles szájú, parafa dugóval jól zárt üvegben volt a ciánkáli. A lepkék pillanat alatt elpusztultak az üvegben, nem szenvedtek.

1938-tól kezdve 20 éven keresztül nem volt közvetlen kapcsolatunk Béla bácsiékkal. 1958-ban a Brüsszeli Világkiállításon megváltozott a helyzet. Imre bácsiék, Bandi bácsiék számára is. A szédületes kiállításon az Államok csarnoka teljesen más volt, mint a többi országé. Kiállították a 49 állam /akkor annyi volt/ autó-rendszámtábláit, absztrakt, nonfiguratív festményeket és - ez volt a legfontosabb - az USA telefonkönyveit. 20-30 folyóméternyi csüngő, vastag kötet: Hirtelenül - támadt egy ötletem. Felhívom Béla bácsit. De nem találtam a N.Y.-i telefonkönyvet. Érthetetlen volt. A rejtély titka, minden városrésznek külön kötete van. Manhattanre volt szükségem. Számítottam arra, hogy eltelik egy óra, amíg jelentkezik a hívott szám. Nem árt egy kis pihenés. Tévedtem. Még a padig sem értem, amikor a vonalban Béla Bácsi volt. 20 év távlatából is felismerhető a hangja, főleg ha magyarul beszél. Szokatlanul lassan de nem vontatottan, átgondoltam. Minden így van, ahogy mondja /A gyors beszédhez, a hadaráshoz, érettségi bizonyítvány kell, színészeti egyetem, vagy annál is több/.

"Mit csinálsz te Brüsszelben? Az egy olyan kis város. Egész Európa olyan kicsi. Küldök pénzt. Mit veszel rajta Hannusnak, Sándornak? Anyukának szépen illusztrált művészettörténeti könyvet, Apukának töltőtollat. Érdeklődött, hol lakom Brüsszelben. Egy nagy parkkal szemben. A címet nem jegyeztem meg, csak a tulajdonosnőnek a nevét. madmoiselle Pater Notho, nem láttam leírva, Pater Noster jutott eszembe. Amikor visszamentem a szállodába, hogy átgondoljam a teendőkét /akkor még nem is tudtam, mire kell majd válaszolnom a következő. beszélgetés során Béla bácsinak/ egy részemre szokatlan rózsaszínű boríték várt rám, egy bank címével. Meg sem álltam a tengerpartig /Ostende/. Könyvesboltban kötöttem ki. AZ Ókori Egyiptom, az Absztrakt festészet lexikon, Pelikán töltőtoll. Tehernek sok lett volna, Kértem, küldjék el Aradra. Nyugtám nem volt, a könyvesbolt nevét sem jegyeztem meg. Szüleim alig hitték el, hogy Béla bácsi ajándékát kapták meg. A tenger midig lenyűgöz. Az egyik Magyar Tenger, amelynek a sétánya ilyenkor ősszel és télen is járható, a másik Magyar Tenger Fiumétől Abbáziáig, Puláig.

Mindenhol szabadnak éreztem magam, mint mindig. Másnap otthon hívtam fel Béla bácsit. Üljek fel az első gépre. Vár a repülőtéren: Közöljem, melyikre érkezem. Átadja nekem a cég vezetését. Mellette dolgozom majd az elején, és amikor tudom, hogy kell kormányozni a céget, Béla Bácsi visszavonul...

Kértem megértését. Nem tehetem meg Családommal szemben. Anyuka a Sorsban hitt. Fatalista volt. Én sem bánok meg semmit, ami másképpen történt. Szegény jó Béla bácsi. Megérezte vajon, hogy rövid időn belül eltávozik?

Zerkowitz Imre bácsi. Ő is szívesen jött le Aradra. Jól érezte magát nálunk. Kisgyerek korában, anyai nagyanyám, akit nem ismerhettem, hamar hagyta itt ezt a földi paradicsomot négy gyermekét Nagypapát akkor Hollandiába utazott Hannussal, Bandival, Bélával és Imrével. Szemlélődés során megállapítja, hogy mi minden más, mint odahaza. "Egy idő után megszólalt Imre: De a véjebek olyanok, mint otthon". Igen, a verebek mindenhol hasonlítanak egymásra.

Imre bácsi 1936-ban - remélem jól emlékszem az évre - küldött' egy fényképet. Képeslap méretű volt. "A túloldalon bemutatom nektek Szenes Évát, akit a mai nap feleségül vettem". Illatszer boltja volt: Drogériája. Mindmáig rá gondolok, amikor drogéria kereskedőknek tartunk tanfolyamot.

Imre Bácsival kimentünk pontosabban felmentünk a Normafához; télen a Százévesbe, az Apostolokba. Nevelt fia, Zerkowitz József több gyermek apja, a családi nevét ők viszik tovább. Józsika, amikor egyszer Éva Nénit látogattuk meg a Közraktár utcában cipő nélkül, kölcsönkért kabátkában megszökött a laktanyából, látni akart bennünket. Azelőtt egyszer együtt volt velünk Balatonon.

Angéla szőlész-borász volt. Amikor a Kertészeti Egyetemen tartunk előadást úgy érzem, hogy ehhez a szakmához is van közünk mindenhez, ami a családdal kapcsolatban van. Pécsett a szerint osztályozzák a város lakóit, köti-e valami Őket és családjukat e városhoz, van-e szőlőjük és saját boruk. Csak azt tekintik pécsinek, aki "tüke". A tükének szobrot is állítottak’, a Graz testvérváros nevét viselő téren. A szőlőt és a bort a boltban vásároljuk, mint az idegenek, de félig tükék vagyunk.

Nagyanyánk Hirschfeld Helén, Zerkowitz Imre felesége, Pécsett született, déd-nagyszüleim létesítették az ország első serfőzdéjét: Többször tartottunk előadást a Pécsi Akadémiai Bizottság székhelyén a Vasváry villában. A mostani előadóteremnek más volt a rendeltetése 1880 körül: Bálterem volt: Nagyanyám első báljának színhelye. A nemsokára kapott nászajándékok egyike volt a 4 x 24 személyes Zsolnay szerviz. Nagyanyám akkor nem gondolhatta, hogy 4-felé kell majd osztani á porcelánt gyermekeinek száma szerint. A mi részünk a dédunokánál van, leányunknál, Zsókáéknál Bajorországban. Emeli ünnepi alkalmak hangulatát. Igen. A tárgyak emlékeink miatt továbbélnek.

Liesel a gyönyörű tájakat kedveli Liechtensteinben. Szívesen beszél angolul, franciául. l0 éves koromban mindannyian franciául társalogtunk. Németül is. Ma Liesel részére ez utóbbi nem tartozik a kedvelt nyelvék közé: Mi családi körben, vejemnél kizárólag németül beszélünk.

Ágnes és Puszi nyaranként a birtokon voltak. Akkor is ez volt a helyzet, amikor én szamárköhögéses lettem. A gyermekgyógyász levegőváltozást javasolt. Képzelem milyen örömet jelentett megérkezésem. Anyám bizonyára megbeszélte érkezésemet Lonca nénivel. Lonca néni volt a keresztanyám. Rá gondolok, amikor megkérdezik: volt-e a Családban patikus. Azt még nem kérdezte még senki, volt-e a Családban növénynemesítő? Szamárköhögésem hamarosan elmúlt és - ez volt a legfontosabb - Ágnes és Puszi nem kapta még. A kezelés, amelyben részesítették: minden áldott reggel a kezembe nyomtak néhány üres gyufásdobozt. A feladat: gyűjtsek akácmagot. Ha elég sokat szedek össze, elvetik és a Duna mentén nagy kiterjedésű akácos lesz belőle. A Gabi erdő.

Puszi meglátogatott bennünket Keszthelyen. Kilépő cédulát kért egy napra. Reggel indult, este már visszament a kórházba. Puszinál ebédeltünk nemrég. Még arról. is meggyőzött, hogy ki miért főz. Puszi mindenre emlékszik a múltból és mindent ismer a jelenből, ami figyelemre méltó. Könnyedén indul Ausztráliába, más tízszer meggondolja, merjen-e hosszú utat vállalni, végül mégsem indul el. Puszi kisleány korában már ilyen volt: tettrekész, de megfontoltan cselekszik, mindenről meg van a véleménye, melyet határozott módon közöl mással, de kellemesen. Puszinak mindig igaza van.

Józsi és Családja is ilyen: óriási munkabírás, minden érdekli őket, kellemes emberek.

Zerkowitz Ferenc bácsit magam előtt látom 4 éves kisfiúként, törpe sapkában, majd 1965-ben, Balatonalmádi házunkban. Ferkó nem volt otthon. Noémi, még a hangja is elbűvölt. A nagymamája is NAGYKANIZSAI. Noémivel együtt tervezünk Nagykanizsán sétálni egy régi térképpel a kézben. Addig igyekeztem előkészíteni a talajt.

Zerkowitz Tamás otthon volt 1965-ben? Most nem beszéltem vele. Van Balatonalmádi térségében egy régi vár, vagy várromok? Laknak-e benne baglyok? Kristóf szakterülete a legnehezebbek közé tartozik medicinán belül. Gyakran előfordulhat, hogy a beteget ki se kérdezni és nagyon rövid idő alatt kell dönteni.

Éjjel 2 óra van. Minden valamirevaló kortársam ilyenkor alszik. Papír előttem... Ez is egyfajta álom. Semmi sem jut eszembe. Minden eszembe jut. Ébrenléti álom? Az álomfejtő István: Várom a Családfát. Óriási vállalkozás. Öreg fa bontakozik ki belőle. 300 évre képtelen vagyok visszaemlékezni. A fák rabja vagyok. Nem tudok fák nélkül élni. Mindenhol, ahol hosszabb ideig laktunk, fák között éltünk. Itt Keszthelyen is park van velük szemben. Dédnagyapám idejében, az 1848-49-es összeírásnál még nem léteztek a mai fák. Park sem volt, legalábbis itt Keszthelyen.

A Ligetben nagyszerű főleg, ha J u t k a is kijön velünk. Ritkán. A Húgom is tanár, szoktam mondani. Pályatársak vagyunk.

Még azt is Jutkától tudom, Angliában hogy kell zöldborsót enni villára szúrva. Jutka egy kádacskában ül, fél éves elmúlhatott, de fürdés közben ruhátlanul pancsol a vízben. Bandi Bácsi büszkén írja a fényképre: ez Jucika. Egyszer Jutka eljön hozzánk Marosvásárhelyre. Azt hiszi a világ vége. Azután kimegyünk fenyőerdőbe, Maroshévízre. Éjszaka is kijárunk az erdőbe. Leesett fenyőtobozzal fűtünk. Ez még közelebb van a világvégéhez. Badacsony. Hableány. Borozó az étterem alatt. Jutka a parkban bemutatja a legújabb angliai táncokat. Még a közönségnek is tetszett. Marosvásárhely, Angélával. Sokat vagyunk kint a Botanikus Kertben. Ott lakunk a szélén, felettünk, mármint a dombon, zavartalan, valódi erdő. Jutkát kérem, döntse el milyen az angol kiejtésem. Eléggé magyaros? Felolvasok 2-3 sort egy könyvből. Jutka közli a választ. Középfokú nyelvvizsgán sem jobb, meg lehetne adni a középfokot. Szigorú Tanár! Vizsgáztam angol nyelvből a Kolozsvári Egyetemen. A legjobb fokozatot értem e1. Az tanár nem tudott olyan jól angolul, mint Jutka.

Emlékképből van még, de kíméletből egy utolsóval abbahagyom.

Édesanyám rövid ideig múzeumi őrként dolgozott az aradi Kultúrpalotában. Az ehhez szükséges oklevelet nem tudta felmutatni, Akkor tegyen le egy tanítói vizsgát állami bizottság előtt Az írásbeli vizsgára alaposan felkészült. Bármikor le tudott írni 5 mondatot az állam nyelvén. A mondatok között az első: "A kutya sárga". A következő egészen másról szólt. Az 5 mondat között nem volt semmilyen összefüggés. Bizonyára amúgy sem olvasta el senki. A csattanó viszont jó volt: Éljen a szovjet-román barátság! Az állam nyelvén. Akkor ez volt a divat.

Már vége lett volna a szóbeli vizsgának is, amikor az elnök közli Anyukával, hogy a tanító hazafias, mozgalmi tömegdalokra is meg kell tanítsa diákjait. Énekeljen egyet. Anyuka erre nem számított, de tömegdalt mindenki tud. Addig énekelte a fülbemászó dalt, amíg a bizottságon nem érezte, hogy elfogadták. Mármint az egész vizsgát. A román hazafias dal szövege: Hajmási Péter, Hajmási Pál, a barométer... Az öreg líceum épülete visszhangzott a két Hajmásitól. Az osztálytermekből is kijöttek a szurkoló családtagok és énekelték. Édesanyám azt is énekelhette volna: MI MUZSIKUS LELREK, MI BOHÉM FIUK /és lányok/. Van a Bajza utca sarkán egy kis palota... Mindig megnézzük, ott van-e még karbantartják-e?

Az István által rekonstruált öreg fa mellett kizöldülnek az újabb és újabb fák, most terebélyesednek. Az öreg fát már nem lehet átültetni. Bár ki tudja... Talán, ha jó a talaj.

Keszthely, 2001 késő őszén

.

,

Gábor