A teljes cikk a http://www.bme.hu/zenekar/ WEB oldalon található
--------------------------------------------------------------------------------
Elsõ rész
--------------------------------------------------------------------------------
Az elsõ 50 év Tõtössy Béla Az elsõ világháború Heller Farkas Pattantyús-Ábrahám Géza

Bevezetõ

A Mûegyetemi Zenekar 1896 õszén született, s az elsõ nyilvános hangversenyét 1897. április 3-án tartotta. Már korábban is mûködtek alkalmi együttesek az egyetemen, de az állandó zenekar, hivatalosan bejegyzett egyesületként a millenium évében alakult meg, és azóta is folyamatosan mûködik. Az egyesület bejegyeztetéséhez benyújtott alapszabály a zenekar célját így jelöli meg:

"Az egyesület czélja alkalmat adni a mûegyetem ifjúságának a classicus zene mûvelésére s ezen lelket nemesítõ és üdítõ foglalatosság alapján egyúttal az egyetemi társasélet fejlesztésére. Eme czél elérésére szolgálnak a teljes és vonószenekari mûvek, a kamarazene mûvelése, zenekari próbák, hangversenyek, ünnepélyek."

Zenekarunk az alapítása óta folyamatosan eleget tesz az alapszabályzatban kijelölt célnak, a mûegyetemisták zenei nevelésének, csupán az 1945-ös évben nem tartott hangversenyt.

A zenekar nemcsak az elsõ budapesti amatõr szimfonikus zenekar, hanem a zenei fakultással nem rendelkezõ egyetemek közül is a világon elsõként megalakult egyetemi zenekar. Ez utóbbit a világon másutt is számon tartják. 1966-ban például - a zenekar fennállásának hetvenéves jubileumán - a Norvég Mûszaki Egyetem Zenekara levélben köszöntötte együttesünket. 1988-ban pedig, amikor zenekarunkat vendégül látta az 1984-ben alakult Bécsi Mûegyetemi Zenekar, a bécsi városháza dísztermében tartott ünnepélyes fogadáson Bécs város fõpolgármestere üdvözlõ beszédében örömét fejezte ki, hogy a világ egyik legrégibb mûszaki egyeteme (az elsõ német tannyelvû mûegyetem) vendégül láthatja a legrégibb mûegyetemi zenekart.

A zenekar tagjainak többsége mûegyetemi hallgató, de mindig voltak s vannak közöttünk más egyetemek hallgatói is. Sokan egyetemi tanulmányaik befejezése után is a zenekar tagjai maradnak, így végzett mérnökök, közöttük egyetemi oktatók is részt vesznek a zenekar munkájában.

A karmesterek és a szólisták gyakran pályakezdõ mûvészek voltak, akik közül késõbb számosan jelentõs hírnévre tettek szert. Ilyenek voltak például Kenessey Jenõ, Kulka János, Melles Károly karmesterek, Melis György operaénekes, Zempléni Kornél, Kocsis Zoltán, Ránki Dezsõ zongoramûvészek.

A zenekar hetenként két alkalommal próbál, s tanévenként három-négy hangversenyt tart. 1950 elõtt rendszeresen a Zeneakadémián vagy a Vigadóban voltak a hangversenyek. Azóta általában a Mûegyetem dísztermében vannak a hangversenyeink, és csak egy-egy jubileumi koncertet tartottunk a Zeneakadémián.

Zenekarunk gyakran közremûködik a Zenemûvészeti Fõiskola diploma- és növendékhangversenyein is versenymûvek kísérésével, továbbá a Mûegyetem dísztermében tartott hangversenyét több esetben megismételte más oktatási intézményben vagy kultúrházban. Az elmúlt években kétszer rendeztünk jótékony célú hangversenyt az "Emberbarát Alapítvány" javára.

Részt veszünk az Egyetem s egyéb intézmények ünnepségein is. Ez is hagyomány. A közelmúltban például a televízió "Mesél a Filmhíradó" címû mûsora beszámolt az 1943-ban a Vigadóban tartott finn-magyar estrõl, amelyen a Mûegyetemi Zenekar játszott. Ugyancsak a televízió mûsorában, a Forrai Miklós által rendezett "Zenélõ órák" sorozat két adásában is szerepelt a Mûegyetemi Zenekar tagjaiból alakult vonósnégyes.

Az ötvenes és a hatvanas években, amikor hivatásos zenészeknek nem volt célszerû részt venni egyházzenei hangversenyeken, a Mûegyetemi Zenekar tagjai sokszor nyújtottak segítséget elsõsorban a Deák téri és a Belvárosi Plébániatemplomban. Volt olyan elõadás a Deák téri templomban, amelyen a zenekar jelentõs többségét mûegyetemi zenekari tagok alkották.

Az elsõ ötven év

[Vissza]

Még le sem zárultak az ezeréves Magyarország fennállását, régi fényét, nagyságát és dicsõségét nagy pompával hirdetõ milleniumi ünnepségek, amikor 1896 õszén a mûvészetre hajló és a zenében is felüdülést találó lelkes mûegyetemi ifjúság, Zerkovitz Rudolf elsõéves gépészmérnök-hallgató kezdeményezésére elhatározta, hogy a maga és mások szórakoztatására, zenei igényeinek kielégítésére zenekart alakít. A zenekar megalapítását, majd késõbbi mûködését az egyetem tanári kara és elsõsorban Tõtössy Béla mûegyetemi tanár pártfogolta.

Az egyetem tanári kara adta össze azt az össszeget, amelybõl a zenekar számára a legszükségesebb hangszereket be lehetett szerezni. Így kezdte el mûködését, mintegy 50 taggal Budapest elsõ nem hivatásos szimfonikus zenekara, mely elsõ nyilvános hangversenyét 1897. április 3-án tartotta. Az alapító tagok közül Ruzitska Lajos gépészmérnök (Ruzitska József zeneszerzõ leszármazottja) meghívott díszvendégként és védnökként még részt vett a 60, 65 és a 70 éves jubileumi hangversenyen is, s a zenekar küldöttsége a 75 éves jubileumi hangverseny elõtt is meglátogatta szegedi otthonában.

A zenekar karmesterei az elsõ nyolc évben mûegyetemi hallgatók voltak: Zerkovitz Rudolf, Kemény Oszkár és Haris Ervin. Az elsõ hangversenyek táncestéllyel voltak egybekötve. A mûsor ezért rövidebb és még nem szimfonikus jellegû. Az 1897. április 3-án tartott elsõ nyilvános hangverseny mûsorában már kamarazenei mûvek is szerepeltek. 1899-ben a Mûegyetemi Zenekar közremûködött az akkori, fõleg mûegyetemi hallgatókból álló Mérnök Daloskör hangversenyein is. Az 1900. év márciusában kezdõdtek a táncmentes hangversenyek. A mûsorok komolyabbak, magasabb színvonalúak és mindinkább szimfonikus jellegûek. A magánszámokat kezdetben nem zenekarral, hanem csak zongorával kísérték. A próbákat eleinte vasárnaponként tartották a Mûegyetem akkori, Múzeum körúti (ma Tudományegyetem) épületének rajztermeiben. Csak jóval késõbb, a Duna-parti központi épület felépítése után kap állandó zenetermet a zenekar. Ez 1945-ig a Technikus Kör hivatali helyiségei mellett lévõ Kmf. 44. terem volt.

Az állandó zeneterem nemcsak a zenekar próbáinak adott otthont, hanem a kamarazenét szeretõ egyetemi hallgatók és oktatók számára is lehetõséget biztosított a zene mûvelésére. A teremben lévõ zongorákon gyakorolhattak olyan egyetemi hallgatók, oktatók, akik a zenekar pártoló tagjai voltak. E célra két zongora s hatalmas kottatár állt rendelkezésükre. A zeneterem lehetõséget adott arra is, hogy ne felejtsék hangszeres tudásukat azok, akik középiskolai tanulmányaik ideje alatt zenét is tanultak, de nem volt idejük vagy kellõ tudásuk ahhoz, hogy a nagyzenekarban játsszanak. A közös zenélés értékes kikapcsolódást jelentett a hallgatóknak és oktatóknak egyaránt. Gyakran elõfordult, hogy egy-egy vonósnégyesben együtt zenéltek professzorok és diákok.

[Vissza]

Az 1904/05 tanév elején a zenekar tagjai dr. Tõtössy Béla professzort kérték fel karmesternek, aki a zenekar tanárelnöksége mellett ezt a feladatot is ellátta 1923-ban bekövetkezett haláláig.

A zenekar tagjainak többsége mûegyetemi hallgató, de vannak közöttük más egyetemek hallgatói is. Mivel abban az idõben más amatõr szimfonikus zenekar nem volt Budapesten, több zeneakadémiai növendék is a mûegyetemi zenekarban szerzett gyakorlatot a zenekari játékban. Sok, késõbb kiváló zenész itt kezdte meg a zenekari munkáját.

Tõtössy pontosan érezte minden dilettáns (amatõr) zenekarnak Achilles-sarkát, a csak félig-meddig is szakszerûen kiképzett kontrabasszisták hiányát. A hiányon segítendõ, pár esztendõvel a háború elõtt, a mûegyetemi zenekarban kontrabasszus kurzust szervezett, mely minden várakozáson felül sikerült. A zenekar bõgõse, Schwalm Ferenc, aki az operaházi zenekarban is játszott, nagy lelkesedéssel vállalta a tanfolyam vezetését, és olyan nagybõgõs gárdát nevelt, melyet Budapest összes zenekarai nemcsak megirigyeltek, hanem sûrûn igénybe is vettek. Érdemes megemlíteni, hogy e kontrabasszus kurzus résztvevõi közül többeknek az ott szerzett tudása a háború utáni évek nehéz megélhetési viszonyai között tisztességes mellékkeresetet biztosított.

A Mûegyetemi Zenekar hírnevét az évente megrendezett nagy hangversenyek zenei körökben is évrõl-évre öregbítik. 1911-ben a Budapesti Kamarazene Kör felkérte a Mûegyetemi Zenekart VII. egyesületi évének VI. hangversenye teljes átvételére. Így e hangverseny mint a Mûegyetemi Zenekar kamarazene-estje szerepelt. Nevezetes esemény volt a zenekar történetében 1911. május 6-án, a mûegyetemi ifjúság zászlóavatása alkalmából a Zeneakadémia Nagytermében rendezett nagyszabású hangverseny. Ezzel vette kezdetét az együttmûködés a korábbi Mérnök Daloskörbõl alakult "Egyetemi Énekkarok"-kal, mely ezidõtájt aratja megérdemelt sikereit Nagyvárad, Kolozsvár, Kassa, Losonc, Eperjes, Sopron, Szombathely és más vidéki városok közönsége elõtt. (Késõbb, a második világháború elõtti években Észak-Amerikában is szerepelt ez a kórus.)

[Vissza]

1912-tõl a zenekar évente rendszeresen tart egy nagy hangversenyt a Zeneakadémián, s több kamarazene koncertet a Mûegyetem dísztermében. Az elsõ világháború elõtti utolsó hangverseny 1914. március 19-én volt a Zeneakadémia Nagytermében. Tõtössy professzor vezényletével Perosi Tema variacio címû mûvét, Saint-Saëns Gordonkaversenyét, Haydn c- moll szimfóniáját és Thuille Romantikus nyitányát játszotta a zenekar. A szólista Meszlényi Nándor volt.

Kiváló szakemberek kritikájára hivatkozhatunk, ha a korabeli zenei köröknek a Mûegyetemi Zenekarról kialakult véleményét szeretnénk felidézni. Dr. Toldy László zenedei tanár egy hangverseny után a következõ sorokat intézte Tõtössy Béla mûegyetemi tanárhoz, a zenekar karmesteréhez:

"A tegnapi fényesen sikerült hangverseny hatása alatt engedje meg, hogy levélben is gratuláljak ahhoz a nagyszerû és minden várakozást felülmúló sikerhez, melyet a gyerekek Méltóságod lelkes és igazán virtuóz vezénylete alatt arattak. A zenekar összjátéka és stiláris finomságok helyes és ízléses reprodukciója oly fényesen igazolják ennek a serdülõ ifjakból álló zenekarnak nem csak a létjogosultságát, hanem a kulturmisszióját is, hogy lehetetlen hálával és elismeréssel nem adózni ennek a gyönyörû intézménynek lelkes és fáradtságot nem ismerõ buzgalma iránt."

A háború alatt, amennyire lehetett, igyekezett a zenekar a folytonosságot fenntartani. A nagy nyilvánosság elé nem lépett, de a Mûegyetem dísztermében kamarazene matinékat rendezett.

1921-ben a zenekar 1000 koronát adományoz a "Technikus Ebéd" nyomorenyhítõ akciójának. 1922-ben két jelentõsebb hangversenyt is tartott a zenekar a Zeneakadémia Nagytermében, az Egyetemi Énekkarok közremûködésével. A decemberi hangversenyen az ország kormányzójának képviseletében Horthy Miklósné is megjelent. A világháború utáni zavaros idõk miatt csak 1923-ban került sor a zenekar negyedszázados jubileumának a megünneplésére. A Zeneakadémián tartott ünnepi hangversenyen jelen volt maga a kormányzó is.

1923-ban elhunyt Tõtössy professzor. Ez évben, december 13-án "néhai dr. Tõtössy Béla emlékhangverseny"-t rendeztek a Zeneakadémián. A mûsoron Beethoven III. szimfóniája, Weber "Bûvös vadász" címû operájának a nyitánya és Agatha áriája, továbbá Grieg II. Peer Gynt szvitje szerepelt. Az énekszólót Relle Gabriella adta elõ. A hangversenyt egy ifjú karmester, Unger Ernõ (a Zenemûvészeti Fõiskola késõbbi hírneves tanára) vezényelte, aki évekig a zenekar karmestere maradt.

[Vissza]

Tõtössy professzor után, 1923-tól dr. Heller Farkas mûegyetemi tanár lett a zenekar tanárelnöke, aki zeneértõ lelkével, igen nagy és sokrétû elfoglaltsága mellett is lelkiismeretesen õrködött a Mûegyetemi Zenekar klasszikus hagyományai fölött, s támogatta kimagasló tekintélyével az egyesület kultúrmunkáját. 1937-ben átadta a tanárelnökséget utódjának, de továbbra is támogatta a zenekart, s még részt vett a második világháború utáni újjászervezésében is. Kiváló zongoristaként rendszeresen mûvelte a kamarazenét. Professzortársával, a tanárelnökségben késõbbi utódjával, Pattantyús professzorral minden vasárnap kétzongorás vagy négykezes mûveket játszottak a zeneteremben.

Heller Farkas tanárelnöksége idején a zenekar karmesterei: Unger Ernõ, Wagner József, Tirczka Lóránt, Vaszy Viktor és Kenessey Jenõ. 1923 és 1928 között évente rendszeresen két nagy hangversenyt tart a zenekar a Zeneakadémián, és több kamarazene-estet a Mûegyetem dísztermében. A harmincas évek második fele és a negyvenes évek elsõ fele a Mûegyetemi Zenekar egyik fénykora volt. 1939-ben például a zenekar 90 tagú volt. Közülük 60 az egyetem hallgatója (45 a mérnöki karokról, 15 a közgazdasági karról), a további 30 fõnek körülbelül a fele zeneakadémista volt.

[Vissza]

1937-ben Pattantyús-Ábrahám Géza váltotta fel Heller Farkas professzort a tanárelnökségben, s két évtizeden át, 1956-ban bekövetkezett haláláig volt a zenekar odaadó tanárelnöke. Lelkes mûködésével nagy mértékben fellendítette az Egyetem zenei életét. Kenessey Jenõ zeneszerzõt, az Operaház karmesterét kérte fel a zenekar vezetésére. Az egyetem vezetõségében képviselte a zenekar érdekeit, tanárelnökként gondosan ügyelt arra is, hogy az évente tartott választások során megfelelõ személyek kerüljenek a diák vezetõségbe. Személyesen is részt vett a hangversenyek szervezésében. Ezen lelkesítõ tevékenységén kívül anyagiakkal, kották, hangszerek vásárlásával is segítette a zenekart. Gyakran részt vett a zenekar próbáin is, ahol a hiányzó szólamokat, vagy versenymûvekre készülés esetén a hangszerszólót, zongorán bejátszotta az eredményesebb próba érdekében. Elnöklete alatt - Kenessey Jenõ karmester lelkes irányítása mellett - a Mûegyetemi Zenekar az ország legkiválóbb zenekaraival volt összemérhetõ.

A hatalmas mértékben fellendített zenekari élet eredményeként igen gyakran, havonta több alkalommal is tartott a zenekar hangversenyt a Mûegyetem dísztermében, vagy a Zeneakadémia Nagytermében, s egy-egy hangverseny mûsorával vendégszerepelt más intézményeknél is az ország különbözõ városaiban.

1941-tõl Kenessey Jenõ mellett a próbavezetõ karmester Wehner Tibor, a koncertmester Bálint Gáborné, Kéri Mária volt. (Az õ leánya Bálint Mária, aki a Mûegyetemi Zenekar hangversenyein többször szerepelt szólistaként a hetvenes, nyolcvanas években, s akkoriban már a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának volt a koncertmestere.) Vendégkarmesterként Vaszy Viktor, Weltler Jenõ, Soltész Lajos és Sieger Jenõ is vezényelte a zenekart.

1941-ben Wehner Tibor vezényelte azt a hangversenyt, melyen Fûzy Olivér gépészmérnök-hallgató (ma egyetemi tanár a Mûszaki Egyetemen) Haydn D-dúr zongoraversenyét játszotta. 1942. évben a piarista rend jubileuma alkalmából tartott zeneakadémiai hangversenyen Soltész Lajos vezényletével Mozart g-moll szimfóniája és A-dúr zongoraversenye hangzott el. A szólista ismét Fûzy Olivér volt.

1943. áprilisában a Pesti Vigadóban a Kalevala ünnepén rendezett Finn-esten a Mûegyetemi Zenekar egy Sibelius zenemûvet adott elõ. Az ünnepségrõl a 997. Magyar Filmhíradó is beszámolt. A riport szövege a következõ: "A Magyar Nemzeti Diákszövetség a Kalevala ünnepén Finn-estet rendezett a Pesti Vigadóban. A megjelenteket Aarne Wuorima finn követ és meghatalmazott miniszter üdvözölte. Az est ünnepi szónoka Szinyei Merse Jenõ vallás- és közoktatásügyi miniszter a beszédében a finnek és magyarok közös útjáról emlékezett meg. Végül a Mûegyetemi Zenekar Sibelius Finlandiáját adta elõ."

A második világháború végén tüzérségi belövést kapott a zeneterem. Elpusztult a Mûegyetemi Zenekar tulajdonát képezõ 2 zongora, 1 cimbalom, 1 harmónium, 10 cselló, 10 nagybõgõ és sok más vonós és fúvós hangszer, továbbá csaknem teljesen elpusztult a fél évszázad alatt gyûjtött hatalmas kottatár, amelybõl azelõtt az Operaház és a Nemzeti Színház is kölcsönzött néha mûveket.

folytatás: http://www.bme.hu/zenekar/