Susanne Sivo
Istvan Dr. Zerkovitz
Eva Csabai

Dr. Zerkovitz István és családja

Dr. ZERKOVITZ István. Zerkovitz Rudolf és Borbély Edit gyermekeként 1910. Február 8-án született Aradon (HUN) és 1972. Február 15-én Budapesten (HUN) halt meg 62 éves korában.

Háromszor kötött házasságot. Elsõ feleségét Tamássy Klári-t 1932 ben Budapesten vette felségül. Tõle elvált. Második feleségével SIVO Zsuzsannával 1945-ben házasodott meg Budapesten. Tõle szintén elvált 1956-ban. (SIVO Zsuzsanna 1918 április 15-én született Budapesten és 1993. November 17-én Budapesten és Budapesten (HUN) halt meg 75 éves korában.) Harmadik feleségével Csabai Éva-val 1961. Február 2-án házasodott meg Budapesten. (Csabai Éva 1923 Március 20-án született Sopronban és meghalt 1988 Április 18-án Budapesten.)

Dr. ZERKOVITZ István és SIVO Zsuzsanna házasságából született gyermek:

ZERKOVITZ István született Budapesten (HUN) 1946. Február 16-án.

Istvan Dr. Zerkovitz - Istvan Zerkovitz - Susanne Sivo

 

Az elsõ Világháborút lezáró Trianoni békekötésig Aradon élt szüleivel. A békekötés után édesapját, aki az Arad Hegyaljai Vasút vezérigazgatója volt, nemkívánatos személynek nyilvánította a Román hatóság, ezért menekülniük kellett. A család kettészakadt, Pista édesanyjával Pestre költözött, míg Rudolf Szegeden maradt és a 1919-es események után kapcsolódott a családhoz. Pista iskoláit Pesten végezte, a jogi diploma mellett Zeneakadémiát végzett cselló tanszakon Zsámboki Miklósnál, és zeneszerzés tanszakon Kodály Zoltánnál.

Iskolái után a Phõbus Villamos Vállalatok Részvénytársaságánál helyezkedett el, az Újpesti Erõmûben. Itt, ahogy akkortájt mondták, végigjárta a ranglétrát. 1939-tõl a Kispesti Villamos Üzem kereskedelmi igazgatója és cégvezetõje. A Második Világháború alatt sokat tett azért, hogy Budapest hozzá tartozó része ne maradjon villamos energia nélkül. A háború után a sérült rendszer újjáépítését vezette. 1948 végén az úgynevezett régi káderek leváltásának kampánya õt is érintette, elõbb alacsonyabb munkakörbe helyezték majd 1950-ben elbocsájtották. Egy ideig nem tudott elhelyezkedni, majd az akkor alakuló Erõmû Tervezõ Iroda igazgatója kérte fel, hogy legyen segítségére az iroda beindításában. Ezt követõen itt dolgozott különbözõ beosztásokban nyugdíjazásáig. 42 evet dolgozott a villamos iparágban, de mivel ez idõ tájt ezt kevés ember mondhatta el magáról, az adományozók csak a 30 éves (arany) hûségjelvényig jutottak el, amit természetesen megkapott és mindig viselt.

 

Édesapjához, Zerkovitz Rudolfhoz hasonlóan, neki is egész életét meghatározta a zenéhez fûzõdõ kapcsolata. Kis gyermek korától tanult zenét, ahogy mondta "komoly zenésznek" készült, zeneakadémiát végzett cselló és zeneszerzés tanszakokon. Ezt követõen nem fõfoglalkozásban, mint zenész illetve zeneszerzõ is részvett a zenei életben. Csellistaként több kamara együttesben és zenekarban játszott, utoljára a MÁV Filharmonikusoknak volt koncertmestere. Mint zongorista a harmincas években volt ismert, a Vigadóban Fehér Györggyel játszottak két-zongorás Jazz-t.

Édesanyjától a képzõmûvészet iránti érdeklõdésen túl valamennyi tehetséget is örökölt. Gyermekkorom egyik nagy élménye volt, amikor az iskolában a rajz szakkörben agyagot kaptunk, hogy vigyük haza és próbáljunk egy villamoskörtére emberfejt formázni belõle. Már legalább két órát szerencsétlenkedtem (közben majdnem kiszáradt teljesen az agyag), mikor megszánt és átvette tõlem a gyermekrajznak sikeredett fejformát. Nem tellett bele tíz perc és egy olyan „Don Quijote" fej nézett rám kalappal a fején, hogy szinte megszólalt. Nagy bánatomra nem lehetett kiégetni és így hamar szétrepedezett és szétesett.

 

Zeneszerzõi munkásságával szintén a harmincas években vált ismertté. A Zerkovitz névazonosságból eredõ problémák miatt a Zách István nevet használta. Számtalan sláger mellett két operettet is irt melyek közül a Tabáni Orgonák volt sikeresebb, több mint ötven elõadást ért meg a Budai Színkörben. Neve a mûdal (népdal) mûfajban is ismert volt, Magyari Imre állandó repertoáljában több dala is szerepelt. Filmzenéket is irt, többek között az MGM-nek.

 

Shelley (Székely) Pista elmondása szerint a nagymama (Princz Janka) minden nevezetes családi ünnepen összehívta az unokákat egy közös zenélésre, ahol mindenkinek be kellett mutatnia, hogy mit fejlõdött zenei tudásban. Shelley Pista is mint hegedûs és zongorista dédunokaként szintén résztvett ezeken a közös mûsorokon. Emlékei szerint a Zerkovitz Pista csellójátéka tetszett legjobban a zenetanárnõ nagymamának és õ volt a példakép.