Nagyréti (Hennings) Tamás visszaemlékezése

A Hennings család ősei - Apám elmondása szerint - az 1800-as évek elején települtek Magyarországra (mindössze egy család). A nevük skandináv (dán?), illetve német eredetre utal, viszont azt, hogy honnan jöttek nem tudom. Azonban az biztos, hogy a Hennings család Magyarországon kihalt. Németországban és Svédországban jártamkor, az ottani telefonkönyvet lapozva, gyakran találkoztam a Hennings névvel.

Hennings nagyapámék többen voltak testvérek, közöttük azonban csak kettő fiú, Aladár és Vilmos. Aladár a KuK. Hadseregben a tábornokságig vitte, így ment nyugdíjba. Ezt azért említem meg, mert ez a tábornok rokonom azt szerette volna, hogy a családból én folytassam az ő hivatását és ennek érdekében a kőszegi "Cőgerájban" (nyolc tanéves katonai középiskola, a Ludovika Akadémia előképzője) végezzem tanulmányaimat. Apám ekkor már látta az én szenvedélyes rajzszeretetemet és hála Istennek nem értett egyet ezzel az elképzeléssel, így elkerültem a nekem szánt katonasorsot.

Családunk egyik tagja a Hennings Aladár KuK. tábornokkal való rokoni kapcsolatainkat kutatva olyan információk birtokába jutott, hogy ha egyenesági leszármazottja lenne bárhol a tábornoknak, akkor az, az Ausztriában ma is érvényes törvények szerint, az osztrák felsõoktatási intézmények bármelyikében tandíjmentesen tanulhatna.

A családunkra vonatkozó levéltári dokumentumokat olvasva - a családfákon kivül - az 1934-i névmagyarosításunkkor felvett Nagyréti vezetéknevünkre is magyarázatot találtam. A harmincas évek elején ugyanis az állami alkalmazásban lévőktől (pl. a MÁV-nál dolgozóktól) "elvárták", hogy idegen hangzású nevüket magyarra változtassák. Így vette fel akkor Apám nagyréti Darvas Pál ősünknek nemesi előnevét.