Bakabánya ( szlovákul Pukanec , németül Pukantz ) község
(falu) a mai Szlovákiában a Nyitrai kerület Lévai járás ában található. Korábban a Hontmegye Nyitrai kerületéhez tartozott.
Lévától 20 km-re északkeletre fekszik. Hontmegye báti járásában, a hires Szitna-hegy irányában nyugoton, két mérföldnyi távolságra Selmecztol, arany s ezüstdus hegylábon, mellytol délfelé hat mérföldnyi, egész börsönyi hegyekig tartó laposság kiterjed.
Bakabánya a szomszéd magyarok által „Németbakának” is neveztetik, emlékjeléül annak, miként itt hajdan németek, szászok laktanak, s mint ezt kedves magyar honunkbani bányamüvelés története nyilván tanusitja, de a különféle dülok, szolohegyek stb., eddig is fenmaradt német nevezete is azokra emlékeztet; holott most a város népességét legtöbbnyire tót, kevesebb magyar s nehány német ajku lakosok teszik, s megkülönböztetésül e várostól negyed órányira fekvo Brandorf, vagyis „Tótbaka” falvátul; németül Bugganz avvagy Pukancz, tótul Pukanecznek hivják
Neve a régi magyar Baka személynévbol ered, utótagja az arany és ezüstbányászattal kapcsolatos.
A község a garamszentbenedeki bencések bányatelepüléseként alakult 1075 -ben. Ekkor említik eloször Baka néven. 1156 -ban Terra Banensium (bányaterület) néven említik a falut. 1270 -ben történik eloször említés az itteni ezüstbányászatról. 1290 -ben említik elsozör mai magyar nevén Bakabanya alakban. 1310 -ben Németbaka néven szerepel, mely a település német lakosságára utal. 1317 -ben György comes bányaszabadalmat kapott Károly Róbert királytól az itteni ezüst, arany és más fémek bányászatára. 1323 -ban lakói kiváltságokat kaptak a királytól. 1345 -ben szabad királyi város lett. Mint bányavárosnak egyre nott a jelentosége. 1405 -ben Zsigmond király parancsára elkezdték a város erodítési munkálatait, eloször 1437 -ben említik a város erodítményét. 1510 -ben felépült a gótikus templom. A 16. századtól mintegy elobástyáját képezte az északabbra levo bányavárosoknak. A század második felétol állandósultak a város elleni kisebb török támadások. 1570 -ben, 1578 -ban, 1647 -ben és 1650 -ben is újbóli megerosítését rendelte el az országgyulés. Falait olasz rendszeru bástyák erosítették meg. A török többször ( 1640, 1652, 1664 ) elfoglalta és kifosztotta a várost, lakossága jórészt kipusztult. Különösen 1640 -ben szenvedett sokat. A török 1686 . évben történt kiuzése nagy megkönnyebbülést hozott a városnak, I. Lipót király pedig visszaállította a város régi kiváltságait. 1702 -ben négy országos vásár tartását engedélyezte a király a városnak. 1703 -ban a kurucok foglalták el a várost. 1774 -ben már csak egy aranybánya muködött, bányái fokozatosan kimerültek, 1875 -re meg is szunt a bányászat. 1823 -ben megkezdodött az ipari üzemek betelepülése. 1876 -ban elveszítette szabad királyi városi és bányavárosi jogait, közönséges községként Hont vármegyéhez csatolták. 1910 -ben 3141 lakosából 2935 szlovák és 107 magyar volt. A trianoni békeszerzodésig Hont vármegye Báti járásához tartozott.