Zerkowitz Lajos és Rapoch Lujza családja

„Szívében családja, lelkében muzsika, lényében a munka”

Házasságukból öt gyermek született: Hannus, György, ifj. Lajos, Endre és Gyula.

Lajos édesapja Albert által létesített szöllészetet vezette tovább. Meghatározó szereplõje volt Nagykanizsa város fejlõdésének. Több máig is álló épület felépülése fûzõdik nevéhez, melyek közül a Nagykanizsán Hangya épület és a Centrál szálló, Balatonföldváron a LUJZA-LAK a legismertebb.

Zerkowitz-házak(Ady Endre u. 33-35.) helyi jelentoségu épületek A két azonos megjelenésu házat 1894-ben építtette Zerkowitz Albert borkereskedõ. Alattuk húzódik a 6 m magas, ma 1500 m2 területu, hajdanán a szomszédos telkeken folytatódó, szekerekkel járható pincerendszer. Az 1805-ös alapítású, késõbb országos jelentoségû cégnek 1931-es megszünésekor lerakata volt Bécsben; itt 4000 hl borukat kezelték ászokhordóikban.

1931 -ben a Zerkowitz féle Hangya épület a Nagykanizsai Ipartestület megvásárolja, elõször központját akarja itt elhelyezni, de 1932-ben úgy döntenek, hogy lebontják és lakótelep lesz a helyén.

Centrál szálló

1913 óta áll Nagykanizsán az Erzsébet tér és a Fõ út sarkán a patinás szálloda. Itt, az egykori postautak találkozó pontján a XIX. század elején egy hosszú, alacsony sarokház volt látható, a posta-épület. Helyére késõbb egy- és kétemeletes bérpaloták épültek, az úgynevezett Elek-házak. 1911-ben Zerkovitz Lajos bornagykereskedõvel az élen egy konzorcium megvette az Elek-házakat, hogy az elõnyös fekvésû területen szállodát és bérpalotát építsen. Ekkor épült meg a Centrál Szálló ifj. Gyenes Lajos és Vajda Andor ismert budapesti építészek tervei szerint.
Megnyitása idején a három kupolás épület külsejét 16 márványoszlop ékesítette, közeikben 7 erkélyt helyeztek el. Kávéháza, nõi szalonja és tíz páholya volt a külön társaságok befogadására. A szálloda 46 szobás lett, díszes lépcsõháza a tágas elõcsarnokból indult, s az emeleteken egy-egy hallban végzõdött. A szállóba 2-2 fürdõszobát terveztek, az elsõ emeletre egy nagyobb szalont. Minden szobát vízvezetékkel láttak el. A szálló éttermét a szuterénben helyezték el, külön helyiséggel nagyobb társaságok részére. Biliárdozni a felsõvilágítással ellátott földszintes udvari épületben lévõ játszószobákban lehetett.
Az épületben a kávéház nyílt meg elõször, 1913 júniusában. Szállóvendégeket 1913 augusztusától fogadott a Centrál, melynek földszintjén ismert kereskedõk boltjaiba lehetett betérni.
1918-ban a szállodát Garai Frigyes és Adolf vette át. 1926-ban átalakították a kávéházat, hátsó részét étteremmé építették át, s az udvarban új 'pergúla-stílusú' kerthelyiséget alakítottak ki.
A második világháború után mostoha idõszak köszöntött a szállodára, az 1950-es években olajipari központként használták. Régi szerepét azonban 1960-ban visszakapta, s maga az épület 1992 óta helyi védelmet élvez. Az 1998-ban befejezõdött felújítás visszaadta régi fényét a csaknem egy évszázados múltra visszatekintõ szállodának