ZÖLD NYIL

Zerkovitz Rudolf és az ARAD-Hegyaljai vasút története

Arad -hegyaljai keskenyvágányú motorkocsiüzemû helyérdekû vasútvonal építését amely Aradról indúl ki és a boráról híres Arad-hegyaljai vidéken vonul keresztül a 63611/905 számú rendelettel kibocsátott engedély okmányokban Péterffy Antal aradi és dr. Steiner Simon budapesti lakosok számára engedélyezték. Az engedélyesek kötelezettséget vállaltak arra, hogy az Aradtól Gyorokig és innen egyfelõl Pankotáig, másfelõl Máriaradnáig - érintve többek között: Glogovácz, Szabadhegy, Világos, Ménest, Baraczkát - Arad városban a radnai útnak a Baros Béni térre való torkolatától kiindúlva a radnai úton a Gyorok község piacára és innen egyfelõl Pankota, másfelõl Máriaradna községekbe vezetendõ keskenyvágányú (1 m) motorkocsi üzemû helyérdekû vasutat megépítik és engedélyük tartama alatt folyamatosan üzemben tartják. A vasút megépítése és megfelelõ berendezésére szükséges tényleges tõkét 2.510.000 Koronában határozták meg. Ebbõl forgalmi eszközök beszerzésére 744.000 Koronát, tartalékalap képzésre 70.000 Koronát rendeltek elkülöníteni. A siíneket és egyébb szükséges felszerelési tárgyakat belföldön kötelesek beszerezni. A teljes hosszában 57,6 km-es keskenyvágányú vonal 1906. november 11.-én adták át a forgalomnak, vezérigazgatójául Zerkovitz Rudolfot választották..

A XIX század végén, lovak által vontatott vagonok közlekedtek Aradon. Az összes idõk egyik legsikeresebb polgármestere, Salacz Gyula ,többször szóvá tette ezt a primitív és elavult közlekedési módot. Támogatásáról biztosította az akkori adószakértõ Locs Rezsõ is. A tervet nagy lelkesedés fogadta és 1896 augusztus.18.-án megalakult a SATFAP Részvénytársaság. A század fordulón már nem volt anyagi támogatása a társaságnak és az ország gazdasági helyzete miatt nem volt lehetõség újabb beruházásokra. 10 év telt el ameddig lelkes emberek, Locs Rezsõ, Sarmezey Ákos és Peterffy Antal, beruházókat találtak a szõlõtulajdonosok személyében.
Az előkészítő munkálatok sok idõt vettek igénybe a bürokrácia és az emberek hitetlensége miatt. Mikor a tõke végre összegyûlt, felvették a kapcsolatot a berlini George Hartwich-val. A részvénytársaság újra indítása 1905 nov. 4-én történt. Elnöknek Locs Rezsõt választották.

Az építő két német cég emberei nagyon gyorsan dolgoztak. 1906. nov. 6-án volt az elsõ próba út és rögtön utána felavatták a benzin mûködésû szerelvényt. A 22 km hosszú Ghioroc-Arad vonal végállomása a Podgoria piac volt. Ugyan ilyen hosszú volt Ghioroc- Pancota útvonal is, ezen belül a Ghioroc-Radna (állomások: Minis, Paulis, Baratca) szakasz 13 km hosszú volt. A sínek párhuzamosan haladtak az úttal, az utasok karnyújtásra voltak a kocsisoktól. A többi településeken is a központban fektették le a síneket , hogy minél több ember használhassa.

A Zöld Nyíl sokszor versenyzett a parasztokkal akik tutajjal hozták Maroson az almákat A mai modern vonatok szerelmesei csalódottak lennének a régi motor vonat láttán, amelyik alig vonszolta magát a síneken .Az akkori sajtó nevetségesé tette olykor azt a szituációt mikor az utasok lökték a vagonokat egy-egy emelkedõn. De ehhez hozzá szoktak még azokból az idõkbõl mikor a ló vontatású szerelvényeket is az utasok segítették ki egy-egy kátyúból. De ennek ellenére , a Zöld Nyílnak egyre nagyobb népszerûségnek örvendett. Az is nyilvánvaló lett hogy, egy-két éven belül fejleszteni kell mert nagyon megnõtt az utasok száma.

A vasút átadásakor Zerkovitz Rudolf-ot nevezték ki vezérigazgatónak a vasút társaság élére. Az õ ötlete volt a vasút továbbfejlesztése, a villany vasút bevezetése és az ehhez szükséges finanszírozás megoldása. A budapesti és a bécsi befektetõk nagyra értékelték a terveit. Egy külfõldi tanulmány útat követően kezdõdött el a hálózat kiépítése. 1911-et írunk. Arad-Pankota (Podgoria) szakaszon 1913. április 10-én indult el a közlekedés .

Ez volt az elsõ villamos hálózat Közép és Kelet Európában és nyolcadik a világon.

Mozdonyokat Budapesten a Ganz Danubius gyár, a vagonokat Aradon a Weitzer gyár gyártotta. A vezetékek beton oszlopokra voltak felfüggesztve, ami magában is újdonság volt, mert elõször használtak betont ilyen célra. A várótermeket, peronokat, javító mûhelyeket korszerû technikával építették . A vagonokat II és III osztályú felszereléssel szállították. Minden vagonban elõl-hátul vezérlõ egység volt. 1980-ban a Zöld Nyíl volt ennek az országrésznek a legnevezetesebb látványossága. A mozdonyvezetõk pontosságának híre ment, miszerint a lakosok az órákat utánuk állították be.

A két háború között a legfontosabb összekötõ híd volt a municipium és a szõlõs között. 1948-ban a román vasutak tulajdonába került és pedig a Temesvár területi igazgatósága alatt. A lakosság lélekszámának gyorsuló növekedése vezetett a vonatok állapotának gyors leromlásához. Felújítást és korszerûsítést nem hajtottak végre. 1960-ban elkezdték Aradon a panelházak intenzív építését. A vasút útban volt. 1978-ban a végállomást elköltöztették elõször Micalaca-ba azután a Vegyikombináthoz. 1970 után kiszorították a városból. Ceausescu egyik látogatása elõestéjén felrobbantották a Podgoria nevû megállót. Ez volt a vég.

Az utasok egyre kevesebb érdeklõdést mutattak a vasút iránt mert messze volt a várostól. Egy darabig Radna és Pancota között még mûködött, segítve a Ghioroc faluból közlekedõket a szõlõsök felé. 1980-ban a városi vezetés készített egy költségvetést a vasút modernizálásra de olyan nagy költségek adódtak hogy, szükséges volt Bukarest jóváhagyása. A kommunista diktatúra viszonyai közepette erre nem jutott pénz. Kb.10 évvel ezelõtt, az utasok biztonságának hiányára hivatkozva megszüntették a kis vonatot. Az egyik igazgató jegyzõkönyve szerint a megszûnés pillanatában a társaságnak 11 motoros vagonja, 12 utas vagon, 9 teherszállító vagonja volt. Ezekbõl csak egy pár fért be a javító mûhelybe, a többit az ég alatt tárolták, ahol hamarosan ócska vas lett belõlük

.
Jó pár ember foglakozott azzal a gondolattal, hogy újra indítsák a vasutat. 1990 évek közepén egyik motor vagont helyreállították az budapesti Astra társaság és a közlekedési Múzeum rajza alapján. Pár évvel ezelõtt egy MÉH telepen (Ghioroc-ban) megtalálták a Zöld Nyíl elsõ vezérlõ pultját. Felújították és mûködésbe helyezték. Ezek képezik jelen pillanatban a Zöld Nyíl vasutat de csak a nevében mert igazából szürkére festették . Olykor, fontos vendégeket fogad a város és ezzel a vonattal utaztatják a szõlõs kertekig fel merül a kérdés miért is van ez a régi vasút. Beton oszlopokat és peronokat egyre ritkábban látni. Az idõsebbek tudják , hogy ezek egy régebbi szép és nyugodtabb idõt jelképeznek mikor mi is fiatalabbak voltunk…

A szerencsés külföldiek akik a Zöld Nyíllal utaztak hamar elfelejtették az aszfalt és panel lakások egyhangúságát. Arra gondolnak, hogy a villamos valamelyik megállójában, boros pincék hívogatják a látogatókat több tíz éves palackozott nedûvel. Kellemesen hallgatják ezt a történetet de az értelmét csak a helybeliek tudják értékelni, akik tisztában vannak azzal, hogy milyen szerepe volt a Zöld Nyílnak és az aradi szõlõ gazdaságoknak. Azok a helybeliek, akik megértik miért áll olyan közel a lelkükhöz , több mint 10 évvel a megszûnése után is.

Forrás:Peter Puskel